1. nap
Tekintve hogy a keleti végeken lakok, a mai napra Zalaegerszeg volt a célpont, az ország másik vége, hogy onnan reggel újult erővel indulhassak Ausztriába. Az időjárás nem kedvezett túlságosan, folyamatosan azt lestem, hogy melyik irányban nincs felhő, és arra próbáltam menni. A 4-es út Törökszentmiklósig egész jó volt eső nélkül, majd innen dél felé fordultam, Kecskemét-Dunaföldvár felé. Egyébként az út alatt az időkép.hu honlapot tanulmányoztam annak érdekében, hogy merre is menjek. Meg kell mondanom, hogy csalódtam benne. Egyrészt azt írták, hogy az ország déli részén nem fog esni, ehhez képest zuhogott, másrészt az élőkép nem volt helyes, mert oda is jelzett esőt, ahol éppen nem is esett. Ez eléggé félrevezetett, így ugyanis sikerült beleszaladnom az esőbe, ehhez képest a barátaim, akik alternatív útvonalon jöttek Győr irányába, nem kaptak esőt a nyakukba. Pedig az előrejelzés szerint pont ott kellett volna esnie. Ha pedig tudom, hogy arrafelé nem esik, úgy nyilván én is azt az utat választom.
Ha másra nem is, de arra jó volt az eső, hogy kipróbálhattam az új esőálló kesztyűmet. Sixgear gyártmány, igazából téli kesztyűnek árulják, de vízálló membrán van benne, elvileg bírnia kell az esőt. Nos, volt alkalmam tesztelni és az eredmény vegyes. Kívülről tényleg állta az esőt, viszont belülről elkezdett nyirkosodni. Valószínű a kezem melege csapódhatott le benne, de egy idő után éreztem a nedvességet. Szerencsére viszonylag hamar kiszárad, egy hosszabb pihenő elég neki, hogy ne kelljen szájhuzogatva visszavenni.
És még egy termékteszt: a páramentesítő spray. Na erről is vegyes véleményeket hallottam. A bukómban lévő Pinlock szilikon széle megadta magát, ezért ezt ki kellett hajítani, és ekkor jött az ötlet, hogy próbáljam ki a sprayt. Valaki azt mondta, nem ér semmit, másvalaki az egekig dícsérte, mondván Õ nem is motorozik mással, télen is használja, teljesen meg van elégedve.
Hát én nem voltam teljesen megelégedve. Az előírt módon vittem fel a belső felületre, és a használat elején még úgy ahogy ellátta a feladatát. Hosszabb esőben viszont teljesen feladja, a végén már akkor sem működött tökéletesen, amikor frissen vittem fel a felületre. Nekem nem jött be, a Pinlock jobban teljesített.
No, ami megtörtént, megtörtént, szerencsére Zalaegerszeg előtt már nyoma sem volt esőnek, kiélvezhettem a 76-os út kanyarjait.
Este a Vén Diófa csárda hűs fái alatt fogyaszthattam el jól megérdemelt marhapörköltömet dödöllével, majd csapathattam szét pár korsó sörrel.
2. nap
Az időjárás előrejelzés megint nem volt a magaslatán, újfent téves információkkal szolgáltak. Zalaegerszeg felhőbe burkolózott, és az indulás pillanatában elkezdett esni, majd ez Körmendig tartott. Körmend után a felhők folyamatosan ijesztgettek, de már nem esett egész a célig, ami Türnitz volt.
Körmend után Németújvár, majd Felsőör felé vettem az utat, és az 54-esen folytattam. Errefelé nem mertem hágókat bevállalni az előző napok esői miatt, így kerültem Neunkirchen felé.
A 27-es majd 21-es utak következtek. Már értem, miért járnak ide ennyien. Közel van hozzánk, csodaszép helyeken vezet az út, remekül lehet kanyarogni. A 21-es úton kifejezetten sok motoros volt, hiszen nagy élményt nyújt.
A 214-es majd 20-as úton értem be Türnitzbe, majd a kis falu temploma mellett meg is találtam a szállást.
Ebben a falucskában magyarok üzemeltetnek egy panziót, és olyan jókat írtak róla a neten, hogy úgy döntöttem, mi is kipróbáljuk. Hát, nekem nem volt olyan jó véleményem, mint másoknak. Az árra nem lehet panasz, mert egy főre 30 EUR a szállás félpanziós ellátással, és tényleg bőséges a reggeli meg a vacsora, az első este például egy nagy tál gőzőlgő húslevest kaptunk, és fejenként négy rántott csirkecombot körettel, salátával. Csodálatos volt, nem tudom minek örültem jobban, a vacsinak vagy a pazar kanyaroknak.
A személyzet is kedves volt, segítőkészen álltak mindenhez, főleg a foglalásunk kezeléséhez, de ami nekem nem annyira tetszett, az a szobák minősége volt. Kissé kollégiumi volt a hangulat, és félreértés ne essék, tisztaság volt, de szívesen fizetek többet egy igényesebb szállásért.
A vacsora után bejártuk a települést, és elképedve láttuk, hogy egy Csopak méretű faluban hivatalos Toyota szervíz és FIAT kereskedés található. Ez amúgy jellemző volt egész Ausztriára, hogy a kis hegyi falukban SUBARU kereskedés virított.
3. nap
A mai napra a környékre terveztünk túrát és kevés kilométerrel számoltunk, inkább lazábban, pihenősebben haladjunk. Pedig akár sokat is tervezhettünk volna, mert a mellettünk lévő templom éktelen harangozására keltünk 6 órakor. Mint az őrült, úgy verték ami a csövön kifért. Mondjuk engem nem nagyon zavart, mert eleve 6-kor szoktam kelni.
Ennek megfelelve a 20-214-21-es utakon haladtunk kelet felé Gutenstein településig, ahol az első kávét elfogyasztottuk.
Innen felkerekedve nyugat felé indultunk, majd az L134-es hegyi úton vágtunk át a 27-esre. Innen az L103-as következett, mert egyik útitársunk a Rax alpok hágójának tetején lévő étteremben dolgozott, nehogy már kihagyjuk a látogatást.
Az étterem már nem volt meg, de mellette egy másik üzemelt, ahol magyar szóba botlottunk: a felszolgáló hazánkfia(lánya) volt. Ahogy így visszagondolok, szinte mindenhol magyar személyzetbe botlottunk, ez az fiatalok, szálljuk meg az országot, sunyin laposan, majd vegyük át a hatalmat!
A tetőről nyugat felé indultunk, hogy Mariazell-t látogassuk meg. A 23-as majd 21-es úton haladtunk, ahol ismét felújítás borzolta a kedélyeket, jó osztrák szokáshoz híven földig kaparták az utat, mi meg evickélhettünk a kavicsok között.
Annak aki még nem járt erre: Mariazell-t és környékét látni kell! Gyönyörű kisváros, csodás dombok között. Látszik, hogy az egész városka nagyon rá van készülve a látogatásra/zarándoklatra, mert már a bevezető szakaszokon ki vannak táblázva a parkolók. Nyilván nem ránk vonatkozik, mert mi egyenesen a főtérre hajtunk és a bazilika szomszédságában állítjuk le a motorokat. Vigyázni csak arra kell, nehogy eldőljenek a gépek, mert a talaj kicsit ferde.
A járókelők már megszokták a motorok fura parkolását, hozzánk se nagyon szóltak miért ott állunk le. Mondjuk nem is voltunk útban.
A bazilikát rengetegen keresik fel a Szűzanya áldása miatt, mi is így tettünk. Belépőt nem kértek, így aztán főleg bementünk szétnézni, illetve nem utolsó sorban hűsölni egy kicsit. Megkaptuk az áldást az utunkra, mehettünk tovább. Egyébként a templom érdekessége, hogy két oltár található benne, gyakorlatilag két részre van osztva a belső tér.
A templom melletti árusoknál nézelődtünk, amikor azt vettük észre, hogy pakolnak, zárnak. Ránézünk az órára, még csak délután 5 óra lesz! Hova ez a sietség, ráadásul pénteken?
Ezek szerint nekik nem létszükséglet a mindenáron való nyitvatartás... Na mindegy, emlék megvéve, mehetünk hazafelé.
Innen észak felé, a 20-as úton mentünk tovább, ami újfent nagyon jó választás volt, kanyarok és kanyarok, kiváló minőségű úttal kombinálva.
A szállásunkon ismét remek vacsora fogadott, a kollégiumi hangulatot is kezdjük megszokni. Útitársaim már kevésbé, mert a szemközti szobába járnak át fürdeni.
4. nap
Az ismételt 6 órai kolompolás hangjaira kelhettünk, és most már minden csomagunkat összeszedtük, mert ma este máshol alszunk.
A már megszokott 20-as úton indulunk dél felé, majd Mitterbach-nál átvágunk a 71-esre. Innen nyugat irányába megyünk a 25-ös, 146-os utakon.
A 146-os útról a 145-ösre térünk át, ez megint kiemelten gyönyörű látvánnyal kecsegtet. Már nem vagyunk messze Hallstatt-tól, ugyanis ez a következő megálló. Az L701-es hágó visz közelebb a célhoz, ez is bőven megéri a benzint. Mint egy kis hullámvasút, úgy kanyarog jobbra-balra-le-fel.
Hallstatt-ot kelet illetve dél felől közelítjük, erről az oldalról találhatóak a parkolók, mert rögtön a központba vezető lezárt utcácska után kezdődik az alagút, ami átvezet Hallstatt-tól északra.
A parkolást megint motoros módra oldjuk meg, egy közeli panzió parkolójának szélére, ahol nem zavarunk sok vizet, letámasztjuk a gépeket, szerencsére árnyékban. Innen laza 800 méter a központ gyalogosan. Nem is lenne baj, de tűző napon motoros felszerelésben, a tanktáskát cipelve azért kihívás.
De ne nyavalyogjunk, a városka csodaszép, mint egy kis ékszer a hegyek között. Az építkezés viszont érdekes: nagyon kevés vízszintes terület található benne, gyakorlatilag a parti utcácska mellett a következő már a hegyoldalban visz.
Szombat van, rengeteg a turista, ráadásul valahol a közelben konvojnyi buszok hozhattak japánokat, mert akárhová nézünk, mindent megszálltak. SZTK keretes szemüvegek és csíkos macskanadrágok égetik retinánkat, a szelfibotokat alig győzzük kipiszkálni a fülünkből. Az összes étterem tele, ne is reméljük, hogy tóparti kilátással leülhetünk eszegetni.
A luteránus templom melletti kebapos büfé élete forgalmát bonyolítja, repkednek a piták, pörögnek a grillcsirkék, mi is beállunk a sorba, de a japánok folyamatosan odacsapódnak az előttünk álló társaikhoz, hát sosem akarnak elfogyni?!
Végre leülhetünk jól megérdemelt gyorskajánkkal a büfé mögötti padokhoz, és nézd csak, látjuk a tavat. Hát mégis összejött az ebéd a tavi kilátással.
Kaja után én még veszem a fáradtságot, hogy a Maria am Berg templomhoz felcsattogjak, ahova abszolút megérte felmenni, mert mindkét irányba lenyűgöző a panoráma.
Hallstatti látogatásunk után észak felé indulunk a 166-os majd dél felé a 99-es úton. Obertauern-en természetesen megállunk, hát itt is magyar a személyzet, sőt a tulaj is, egy magyar család gyakorlatilag szállodaláncot üzemeltet a hegyen, így kell ezt csinálni!
Lefelé kifejezetten érdekessé válik az út, mert megint felújításba futunk bele, de ha nem, akkor pedig olyan durva lejtőbe, hogy külön táblák hívják fel az autósok figyelmét, miszerint kapcsoljanak vissza 1-esbe (!) és úgy csorogjanak lefelé.
Végig dél felé haladva érjük el a Millstatter tó partján fekvő Seeboden-ben található szállásunkat, ami egy wellness hotel, szóval keményen kompenzáljuk a kollégiumi szobákat. Beborul, de az esőt megússzuk.
5. nap
Már hajnalban hallom az eső kopogását, hát ez nem is néz ki jól. Megint öltözhetünk esőruhába, és nem fogjuk élvezni az utat. A netes felhőradar szerint kb 60 km és utána már nem esik. Naná, természetesen ez sem jött be.
A bőséges reggeli után a tó északi partján, a 98-as úton haladunk kelet felé. Klagenfurtot elérve pihenőt tartunk, az eső eláll. Nem baj, keletebbre nem kéne hogy essen.
A 80-as úton gurulunk, majd elérkezünk egy választáshoz. Menjünk tovább Szlovénia felé vagy irány a legendás 69-es út? Mi a szerpentinekre szavazunk. Ez természetesen remek döntés lenne, ha nem lenne beborulva. A panorámából semmit se látunk, a tetőn két felhőréteg között találjuk magunkat.
Jó, akkor legalább üljünk be valahova és együnk egy jót. Vasárnap van, de nincs nagy nyüzsgés. Találunk egy éttermet, de az tele van, viszont muszáj itt ennünk, mert ki tudja mi lesz még nyitva. A pincér szerint kb félóra a várakozás, mert pont most vannak elhavazva a legjobban. Nem gond, rendelünk és várunk. Amikor eltelik az első óra, kicsit idegesen kérdezünk rá a helyzetre. Jaj, hát semmi gond, csak kicsit elcsúsztak a dolgok.
Azt mondjuk nem értem, hogy az egyik útitársam által rendelt főtt virsli miért kerül több mint egy órába, de Õ türelmes. Én nem lennék az. Otthon egy étteremben simán felállok és elmegyek, ha ennyi idő alatt nem szolgálnak ki. Nem érdekel, hogy sokan vannak, ha megkérdezem és azt mondják hogy kb félóra, akkor legyen annyi. Ha meg azt mondja több mint egy óra, akkor van lehetőségem mérlegelni és úgy dönteni, hogy továbbállok.
Az már csak hab volt a tortán, hogy kizárólag a dohányzó helyiségben tudtunk leülni. Ezzel sincs baj, ha mindenki felfogja, hogy nincs hely, osztozni kell. De hogy pont a mindenre odafigyelő osztrákok nem tudják megállni ilyenkor a cigizést... Dühítő. Főleg az, amikor a szomszéd asztalhoz leülő társaságban észreveszek egy terhes nőt, akinek szemrebbenés nélkül fújják az arcába a füstöt. A saját barátai.
Ha helyesek az információim, akkor 2017. januártól már náluk is meg van tiltva a benti cigizés pl éttermekben. Fel is vannak háborodva rendesen. Megint nem értem, hogy ők, akik ennyire környezettudatosan élnek, a cigi kapcsán miért képtelenek a többi embert figyelembe venni.
Ilyen gondolatok közepette nem tehetek mást, mint becsukom a szemem, és beveszem a Leszarom tablettát. Végül két óránkba kerül, hogy itt megebédeljünk. Ez pedig csak azért nem tetszik, mert annyi időnk nincs, hogy ilyen luxust megengedjünk magunknak.
Ebéd után a 69-es utat követve megyünk hazafelé, és lassan de biztosan oszlik a felhőzet, dereng a napsütés. Szlovéniában, Muraszombaton állunk meg a következő pihenőnkre, ahol már nyáriasra öltözünk. Innen már csak rövid kanyargás hogy Magyarországra érjünk, bár a navi annyira a kertek alatt visz, hogy sokszor kétségbe vonom az útvonal helyességét.
Magyarországon ismét szembesülünk a remek útminőséggel, majd 70 km után landolunk Keszthelyen, az aznapi szállásunkon. Kissé messze esik a belvárostól, de nagyon barátságos panzió, félóra sétával a központi partrészhez érünk, ahol éppen az aktuális borfesztiválba futunk bele. Soha jobbkor, ellazítjuk magunkat és irány haza pihenni.
Motor és robogó gumik
Harley-Davidson motorgumik
Fehér oldalfalú motorgumik
Classic motorgumik
Téli robogógumik
Rabaconda 3M offroad szerelõgép
Az R17.hu csapata folyamatosan azon dolgozik, hogy nevünk hallatán a minőség szó ugorjon be elsőre, és ebből sosem engedünk. Magyarországi márkaképviseleteként minden egyes nálunk vásárolt abroncsra gyári garanciát vállalnunk, ezért is érdemes őket tőlünk beszerezni.
Ha szeretnéd még nagyobb biztonságban tudni gumiabroncsaidat – és persze pénztárcádat –, akkor az alábbi lehetőséget semmiképp se hagyd ki! Természetesen minden nálunk vásárolt gumihoz jár a gyári garancia, ez tény. Viszont vannak esetek, amikor előfordul, hogy az nem elég, sőt! A mai gumiabroncs gyártók olyan profi csúcstechnológiával dolgoznak, hogy a gyári garancia bejelentő lapot szinte alig látjuk, illetve csak és kizárólag a gyártási folyamat során bekövetkező hibákért vállalnak felelősséget. Azonban van egy aspektus – és itt jön képbe az R17.hu kiterjesztett garancia-, amivel ők sem számoltak: mi, a motorosok. Normál használat esetén is történhetnek velünk kisebb balesetek, meghibásodások, aminek megoldása eddig rátok várt és az az efféle javítások – valljuk be őszintén - nem kevés pénzbe kerülnek. Egy csekély költség ellenében azonban mi átvesszük tőletek ezt a kockázatot! Csak gondoljatok bele: az általatok vásárolt nagy összegű, prémium kategóriás abroncsaitok biztonságáért megéri-e ez az apró befektetés?