A tapadását tekintve remekül teljesített, így ezt kiválóra értékelem. Nagyon jó minőségű aszfalton közlekedve az egész út alatt egyszer sem csúszott meg. Köszönhetően a korábbi Felvidéki Magyar Túrán tapasztaltaknak az ott okozott kellemetlen meglepetéseknek, vizes esős időben már nem éreztem ilyen kiválónak. Bár most a feldobozolt motorral, távol az otthontól nem járattam csúcsra, az egyhetes írországi esős, ködös időjárás óvatosságra intett. Párszor azért így is éreztem, hogy mászik a hátulja. Így a nedvestapadást "csak" jóra értékelem.
Mint korábban írtam nekem 5 féle gumival van, volt tapasztalatom, a Dunlop TrailSmart a hatodik. Tapasztalataim alapján jól teljesít, jó körülmények között fantasztikusan tapadó gumi, 20 ezer km feletti futásteljesítményt várok tőle… Kíváncsi leszek, mennyit tudok vele menni. Inkább aszfaltos útra ajánlom, döntögetésre termett.
2015 Írország
Elég alaposan sikerült bejárni a "szigetvilágot"! Ir-Óban hol esett, hol nem, de 8-10 fokban széllel karöltve nem igazán kellemes a motorozás. Ment is a markolatfűtés. Ráadásul valahogy nem készültem hidegre, ezért bizony egy pulóvert is kellett vennem, azonban a táj kárpótolt mindenért. Bp-Bécs, lábon, majd Bécs-Düsseldorf vonat, aztán Cherbourg szintén lábon,
közbe iktatva Párizs két éjszakával.
Párizs tényleg megér egy misét. Még többet is.. A főbb dolgokat gyalogosan néztük meg, ill. a Szajnán hajóztunk egyet. Ha valakinek nincs sok ideje, ezt merem ajánlani kb. 1 órás út, és végig visz a főbb nevezetességeken, ahol rengeteg a turista.
Nem is álltunk be sehova, egyszer az idő, egyszer a pénz miatt. Szállásunk az egyik Camping Mobil Home ban volt. Innen busszal, majd metróval jutottunk be a központba. Másnap korai indulással Versailles-t céloztuk meg. Menetközben sikeresen elvesztettük egymást a kivezető úton, de aztán a kastélynál sikerült találkozni.
Jó tanács! Ha nem vagytok berádiózva, célszerű mindig megbeszélni a köv. találkapontot. Hasonló kép fogadott. Rengeteg turista koptatta a bejárati lépcsőket. Gyors fényképek kívülről, és indultunk tovább, mert a ...."Komp nem vár".
Már előre úgy csomagoltunk, hogy a 18 órás út alatt mindenünk meglegyen, mert lezárják a lejáratokat. Erre is érdemes odafigyelni. Első svéd utamnál, még nagyon zöldfülű voltam, és egy örök életre megtanultam a leckét! Egyébként nagyon figyelmesek voltak, észrevettem, hogy lehet kérni párnát, meg takarót, és remekül aludtunk a puha süppedős szőnyegen. Másnap du. érkeztünk Ír-o partjaihoz Rosslare kikötőbe.
Innen nem a legrövidebb úton értük el Limerick városát, ahol a szállásunk volt. kb 400 km. Furcsa volt az első találkozás a baloldali közlekedéssel. Alig, hogy legurultunk a kompról, egy körforgalomba kellett balra fordulni...:-) Igen furcsa volt, ráadásul, ha a második, vagy többedik kijáratnál akarunk kijönni, akkor a belső sávból kell kisorolni. Tibort majdnem fel is borította egy autó. Másnap egy barátom tanácsára dél-nyugatra indultunk egy gyönyörű természeti tájra, nemzeti parkba, a Moher sziklákat megnézni. Kerry a a legszebb megye es egy gyönyörű út veszi körbe, amit Ring Of Kerry-nek hívnak.
Olyan helyek vannak ott, mint a Gap Of Dunloe. Cliffs of moher sokkal szebb útvonal. Az idő sajnos nem kedvezett. Akkora köd fogadott, hogy már annak örültünk, hogy menni tudunk az úton. Délutánra jobbra fordult, és a nap is kisütött. Már volt néha 16-18 fok is.. Ezért ismét a motorozást választottuk, és nagyon kellemesen kanyargásztunk tökéletes aszfalton. Apropó aszfalt... Nagyon tapadós. Nem csak a gumi, ami tényleg szuper, egyetlen egyszer sem csúsztam meg, igaz annyira nem is forszíroztam a feldobozolt motorral, de az aszfalt minősége is sokkal erősebb, durvábbnak mondanám, de nem a simasága, hanem az anyagösszetétele miatt. Aztán kis utakon Corkig motoroztunk. Megnézve a Titanic emléktábláját, majd vissza a szállásra. Másnap Dublintól kb. 40 km-re Navanban volt a szállásunk. Itt 3 éjszakát töltöttünk, és csillagtúrszerűen jártuk be a környéket. A napot Dublinban kezdtük.
A motorokat egy központi helyen hagytuk, majd egy információs irodában térképet, és ötleteket kértem. Itt egy városnéző buszra fizettünk be, ami végigment a főbb nevezetességeken. Pl. Guinness sörgyár. Múzeumok, rengeteg templom, vár. Kb. egy óra múlva értünk vissza és nekilódultunk a Wicklowi nemzeti parknak, ami szintén gyönyörű, és jól motorozható volt.
Nyugat felé indultunk és kb. 300 km kör megtétele után szállásunk felé fordultunk. Következő nap Kelet- és Észak-Írországot vettük górcső alá. Itt látogatást tettünk egy 1800-as évek végén alapított Whisky üzemben, ahol töviről, hegyire beavattak a lepárlás, cefrekészítés, végtermék kipróbálásán keresztül mindenbe. Hihetetlen mennyiségű fahordó sorakozott, egy hangárszerű csarnokban.
Jól döntöttünk, hogy felmentünk Észak-Írországba is mert igaz, hogy holnap innen indul a komp, és mint említettem a „komp nem vár”, nem mertük nagyon kicentizni az időt, félve Londonderry, és Belfast hatalmas forgalmától, amit másnap meg is tapasztaltunk. Furcsa volt már Fonttal fizetni. Várak, kastélyok ragyogó tájak jellemezték az Ír szigetet.
Furcsa módon annak ellenére, hogy nincsenek nagy hegyeik, már 300-400 méteres magasságban egy szál fa sem magasodott a dombokon. Minden csoda zöld, a legkülönbözőbb árnyalatokkal. Messziről úgy nézett ki, mint ha egy nagy moha- vagy zuzmótakaró borítaná a hegyoldalt. És nem szabad megfeledkezni a legelésző fehér „pamacsokról” sem. Hatalmas területeken szabadon, de bekerítve, egymástól messzire legelnek a birkák, tehenek.
Első hetünk itt zárul, holnap Larnéból kompolunk át Skóciába. Vége az első résznek.
2.rész Skócia
Korán tervezzük az indulást. A kiadós reggeli után, meg is lepődtünk, hogy a szokásos kontinentális reggeli helyett, ami jellemző erre a részre (tojás, bab, hurka, szalámi van a tányéron) mit kaptunk.
Egy kis érdekesség: házigazdánk az indulás előtti éjszaka, amikor kifizettük a szállást magyarázott valamit, amit másnap értettünk meg, amikor visszaadott 20 eurót, és mondta, hogy csak 1 napot aludtunk nála......Hm? De akkor már miért nem 30-at egyszerűbb lett volna elosztani mivel hárman voltunk.:-)
Most a keleti oldalon mentünk észak felé, igen kellemes kacskaringós kis utakon, és Belfast után értük el Larne-t ahonnan indult a komp 14.50-kor.
A motorokat itt is nekünk kellett lekötni, de én a mai napig nem vagyok tisztába ezzel a hevederrel, így segítséget kértem és kaptam.
Mivel ez egy rövid kb. 2,5 órás út volt, nem is öltöztünk át, egyedül a tanktáskát, az „értékekket” vittük föl a fedélzetre. Egyébként nyugodt szívvel ott hagytunk mindent, rádobálva a motorra, soha nem tűnt el semmi. Kaja, folyadék, iratok, fotós cuccok,és a pénz, ami már ismét angol font volt. Troonban, a kikötés után egy kis szerelvény igazítás, és elindultunk első skót szállásunk felé, a Nyugati oldalon, a tengerpart vonalát követve.
Kilmarnockon keresztül, majd Fort William, és Fort Augustus környékén, ha nehezen is de megtaláltuk a Loch Ness Hostelt, ami egy telepített faházszerű, sok épületből álló kis lakó park volt, egy nagy közös társalgóval, TV szobával és jól felszerelt konyhával. A nagy hűtők úgy voltak kialakítva, hogy minden házhoz tartozott egy fach (polc), miénk volt a kettes. Itt volt Wifi, de ez elért a mi házunk bejárati ajtajáig is.
Másnap úgy döntöttünk, hogy átruccanunk a Sky szigetre, ahová már egy hídon lehet átmenni, aminek a hajlása igen csak ívesre sikeredett.Talán csak Norvégiában voltam hasonló meredek hídon.
A sziget bebarangolása után, mivel még volt időnk kitaláltuk, hogy menjünk el Skócia végébe, ahonnan nincs tovább, és innen indultak Ewan McGregorék is Charly Boormannal, vagyis John O Groats lett az uticélunk. Ez bizony elég nagy távolság volt, az aznapi etap több mint 700 km volt, de megérte. Mindenesetre a mai nap volt a legfárasztóbb nap számomra, nem csak a km-ek miatt.
Invernessen keresztül, majd Wick érintésével értünk fel az” End of the Road” táblához, ahol boldog fényképezésbe kezdtünk,majd bejárva a kis települést, másik irányba fordultunk hazafelé.
Másnap a szokásos kávé után elmentünk szörnyet keresni, amit rövid kutatómunka után meg is találtunk, sőt ki is fogtunk.... aztán az elmaradhatatlan kulcstartók hűtőmágnesek, és plüss Nessyk vásárlása után elindultunk Glasgow felé, ahol a következő napokat töltjük.
Menet közben megnézve a Balmorál kastélyt, és az úton lévő látványosabb várakat, kastélyokat.
Glasgow:
Szállásunk egy régi viktoriánus sorházban volt, ahol mindenki szobakiadással foglalkozott, csak egy óvoda szakította meg a rendszert. A motorok zárt udvaron parkoltak.
Nem voltunk messze a központtól, de én mégis úgy döntöttem, hogy inkább motorral megyek, mert elég sok látnivaló van, és nagyok a távolságok. Társaim a gyalogos városnézésre voksoltak, így kettéváltunk.
A bevált módszert választottam. Centrum, információs központ, térkép ,majd ötletek, hogy mi érdekel.Aztán beütve a Garmin menüjébe kiderült, hogy mi merre hány méter stb.
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a számozott látnivalók mellett egy csillag ill. free felírat jelezte az ingyenes dolgokat. Az egyik legérdekesebb a Riverside múzeum, ami a 2013. év, Európa legjobb múzeuma címet nyerte el. Kicsit hektikus, de minden volt benne még zongora is.....Egy kis rögtönzött koncerttel kedveskedtem a nagyérdeműnek.
Többek között az első lóvontatású emeletes busz, az első metró szerelvény, a híres motorosok BMW-i. Itt volt mellette a The Tall Ship at Riverside. Nagyon megörültem a Glasgow Science Centernek, habár ez fizetős volt, nem is olcsó, de a körmozit mindenféleképpen látni akartam.
Még 1972-ben Moszkvában láttam először, majd valamikor a nyolcvanas évek vége felé Bp-n a vidámparkban. Ez a mostani egy kicsit csalódás volt, mert inkább egy planetáriumi filmvetítés volt a földünk keletkezéséről, igaz az 360 fokban, a múzeum meg mint a gyerekeknek a Csodák Palotája. Megnéztem még a Cathedralt, a Glasgow Necropolist, és 17 óráig még a Kelvingrove Art Galleryt és Museumot.
Tartalmas nap volt!!
Tetszett a város, élhető, szellős, nem túlzsúfolt szerkezete. Rosszabra számítottam.
Általában este elkészítettem a másnapi szendvicsemet, kávémat, hidegitalomat, természetesen termoszba....fontos szempont! Este meg vagy ettünk valami egyszerűt, de ha olyan volt a hely, akár főzhettünk is vagy maradt a konzerv. Három hét alatt 7 konzerv. Következő város ..
Edinbourgh:
Szállásunk stílusa hasonló mint a glasgowi, kicsit messzebb vagyunk a centrumtól, és itt mindjárt egy szereléssel kezdem a bepakolást.
Nagy a hőség, és figyelmetlenül leállítottam a motort oldal sztenderre, csak azt elfelejtettem kihajtani.....Szépen lesegítettem a „Drágámat”, de valahogy a doboztartó konzol megfeszült, nem bírta a további gyűrődést, és „lekonyult”.
„De van másik”. És szedtem elő a biztonságért hozott új alkatrészt. Gondoltam, ameddig teszi a dolgát a régi javított, addig nem cserélem. Még Marokkóban ragasztotta egy mester, azóta mentem vele vagy 40.000 km-t és remekül működött.
A motorokat egy kis utcában tudtuk parkoltatni tőlünk kb. 100 méterre, ahová fel volt festve a nagy MC felirat, az ablakból pont ráláttunk.
Reggeli után buszra szálltunk, napi jeggyel, ami 4 font volt, de egész nap lehetett használni, míg egy út 1.5 font lett volna.
A központba érve a szokásos I betűt keresve térkép, programok, látnivaló stb. a kedves hölgy értesített, hogy valami nemzeti ünnep van, 11.0-kor nagy felvonulás lesz a várban, és azt ki ne hagyjuk.
Aztán elképzeléseink megint nem találkoztak, így ismét egyedül kaptam nyakamba a várost.
Edinbourgh is nagyon tetszettős, valóban érdekes volt a skótszoknyába öltözött katonák, tűzoltók, mentősök, bányászok, és ki tudja még kik felvonulása, természetesen mindegyik csoport külön zenekarral. Ahogy elhaladt az egyik, már követte a második, harmadik alakulat. Elég nagy volt a kakofónia.
A várhoz, meg építettek egy lelátót, ami U alakban fogja körbe a bejáratot, ahol koncerteket, színházi előadásokat láthattunk.
Először furcsa volt távolról, hogy mi lehet az a modern építmény, aztán jobban megismerve, és látva a technikai ötletek sorát megbarátkoztam a régi és az új dizájn együtthatásával.
Itt is rengeteget sétáltam, de ha már van napi buszjegyem, amit 24 órán át használhatok, ki is használtam.
Ami nagyon szembetünő volt a rövid távolságok a megállók között, és hogy rengeteg emeletes busz közlekedik.
Amit az első buszraszállásunk alkalmával kaptunk jegyet, a következőnél a vezető elvette, és adott egy olyat, mint mindenki másé, aki csak egy útra veszi a jegyét.
Na, én egyből ágáltam, ...hogy de kérem szépen nekem napi jegyem van, és még én másik busszal is megyek, meg haza is kell ….stb.
Aztán a vezető látva ijedt arcomat megnyugtatott, hogy az a jegy amit a gép kiadott az jó lesz 24 órára!!!
Nagyon gyengén beszélek angolul, konkrétan semmit nem értettem, amit a buszvezető mondott, persze ez máskor is előfordult. Nem az ő hibájuk.” Aki nem tud arabusul........”
Az egyik busz eléggé kivitt egy kertvárosi részbe. Azt reméltem, hogy látni fogom azt a gigantikus építkezést, amit egy folyón keresztül ívelő híd nyújtott, amikor közeledtünk a város felé, de kiderült, hogy az jóval messzebb van. Így ismét hazafelé vettem az irányt, kisebb bevásárlással tarkítva utamat, még kétszeri átszállással javítva a közlekedési arányomon.
Este még ellenőrizve a motorokat érkeztem haza. Minden a legnagyobb rendben.
Motor és robogó gumik
Harley-Davidson motorgumik
Fehér oldalfalú motorgumik
Classic motorgumik
Téli robogógumik
Rabaconda 3M offroad szerelõgép
Az R17.hu csapata folyamatosan azon dolgozik, hogy nevünk hallatán a minőség szó ugorjon be elsőre, és ebből sosem engedünk. Magyarországi márkaképviseleteként minden egyes nálunk vásárolt abroncsra gyári garanciát vállalnunk, ezért is érdemes őket tőlünk beszerezni.
Ha szeretnéd még nagyobb biztonságban tudni gumiabroncsaidat – és persze pénztárcádat –, akkor az alábbi lehetőséget semmiképp se hagyd ki! Természetesen minden nálunk vásárolt gumihoz jár a gyári garancia, ez tény. Viszont vannak esetek, amikor előfordul, hogy az nem elég, sőt! A mai gumiabroncs gyártók olyan profi csúcstechnológiával dolgoznak, hogy a gyári garancia bejelentő lapot szinte alig látjuk, illetve csak és kizárólag a gyártási folyamat során bekövetkező hibákért vállalnak felelősséget. Azonban van egy aspektus – és itt jön képbe az R17.hu kiterjesztett garancia-, amivel ők sem számoltak: mi, a motorosok. Normál használat esetén is történhetnek velünk kisebb balesetek, meghibásodások, aminek megoldása eddig rátok várt és az az efféle javítások – valljuk be őszintén - nem kevés pénzbe kerülnek. Egy csekély költség ellenében azonban mi átvesszük tőletek ezt a kockázatot! Csak gondoljatok bele: az általatok vásárolt nagy összegű, prémium kategóriás abroncsaitok biztonságáért megéri-e ez az apró befektetés?