Első nap: Cegléd HU - Murau AU 534 km
Az első két napot kicsit hosszabbra terveztük, elvégre kipihenten mindig könnyebb és biztonságosabb. A határt Ausztria felé Körmend után, Rönök településnél léptük át. A terv szerint autópályát és fő illetve mellékutakat felváltva mentünk. A haladós, de kényelmes kirándulós utazáshoz pont jó arányt kerestük. Az első komolyabb változást a határtól nem messze lévő hegyi szerpentin jelentette. A magas súlypont természetesen érezhető a leglassabb visszafordítókban, de nagyon magabiztos volt a tapadásunk. Az első észrevétel a korábban autópályán, nagy sebességnél megfigyelt zaj eltűnése. Ezt a hangot a mintázat okozza, viszont úgy tűnik abroncs nyomástól teljesen függetlenül, nagy tempónál jön elő. Nagy sebességű kanyarodáskor pedig az éppen fekvő mintázattal együtt változik. Megjegyzem, olyan halk zajról van szó, hogy halk sisakban szerintem nem is hallani Nem beszélve az endurósok által ismert hang-kürtő hatásról, amit a villák körüli idomzat okoz. Ez nem minden motoron van így.
A szerpentin rövid volt, és Murauig nem is igen történt semmi érdekesség velünk. Murau ismert a motorosok körében, ott jártunkkor viszont a hotel macskája volt a legizgalmasabb. Említésre méltó még a 37 fokos nappali hőség, ami innentől egész úton velünk tartott.
Második nap: Murau AU – Konstanz DE 540 km
Ismét hosszabb napot kezdtünk, egyből eltévedéssel. Pontosabban csak nem készült még el az út amin menni akartunk, így 15km után visszafordulás és alternatíva keresése következett. Az építkezés előjele egyben újabb tapadáspróba is volt. Sajnos minden óvatosság ellenére, egy szűkülő, emelkedő kanyarban megcsúszott az első kerék az elszórt kavicson, de ahogy leért a gumi a kövekről azonnal betapadt. Ez a felszerelés óta a második ilyen eset. Nagyon pozitív dolog.
A következő izgalmasnak ígérkező látványt egy benzinkútról élveztük. Salzburg felé haladva, átkelve egy alagúton felhőbe érkeztünk, a navi szerint 1560m-en jártunk. Gondoltam itt az esőteszt ideje. Kicsit jobban beöltöztünk és a kúton dolgozó amúgy nagyon kedves magyar lányoktól elköszönve nekivágtunk. Nos, ez nem jött be mert 10 perc motorozás után még az út is felszáradt és onnantól felhőt sem láttunk aznap.
A párom egyik nagy álma volt megnézni a Neuschwanstein kastélyt. Maga az épület tényleg olyan mint egy Disney rajz. Tanulva a saját kárunkból, az utánunk ideérkező motorosok számára tanácsolom, menjenek fel nyugodtan a kastély előtti parkolóig. Ezzel elkerülhető a teljesen felesleges 20 perces hegymászás a több kilós ruhában. Ez a kis újabb kerülő további extra kilométereket jelentett és mivel a nap első felét nagyon kényelmesre vettük, igyekeztünk ismét autópályás módban közelíteni a célhoz.
Hogy emlékezetes legyen a nap vége, szürkületben értünk Konstanzba, ahol atomvillanás kíséretében szereztünk tudomást a helyi fix sebességmérőkről. Megfigyeltük, hogy a német, svájci de még szlovén utakon is ilyen 20 éves, vakus gépekkel figyelik a gyorshajtókat. Biztos elment az összes pénzük ezekre az utakra és így nem élvezhetik a nálunk használt csúcstechnológiás trafik nyújtotta élményeket….
Harmadik nap: Konstanz DE pihenő
A harmadik napot helyben töltöttük Konstanz kikötővárosban így erről a napról a 37 fokos melegen és ruhamosáson kívül mást nem tudunk felmutatni.
Negyedik nap: Konstanz - Friedrichshafen - Konstanz
A túra egyik célja a Friedrichshafenben tartott outdoor show meglátogatása volt. Kicsit munka és élvezet kombinációja. Ehhez csak egy rövid kompozás kell Meersburg városába és onnan 19 km tóparti kirándulás. Tekintettel az időjárásra, megszegtük a dress kód-ot és farmerben motoroztunk.
Meersburg meglátogatását miden erre túrázónak javaslom, nagyon szép óvárosa és rengeteg látnivalója van. A szuper olasz étteremről – elfogultan - nem is beszélve. Gyönyörű kikötő és hajókirándulás is játszik.
A forgalom a kiállítás miatt óriási volt, ezért időnként kaszkadőröket idézett a mi manőverezésünk is. Ismét kiderült, fékezni is csak jó gumin lehet igazán nagyot. Bár csak 70 km/h körül mentünk, de egy szemfüles kisbusz kikerülésekor a vibráló ABS és a sofőr rettegő tekintete sem nyomta el az érzést, hogy radíron motoroztunk. Legalábbis olyan erővel lassultunk mintha így lenne, mindenféle megcsusszanás vagy kitörés nélkül.
Ötödik nap: Konstanz DE – Bolzano ITA
Elindultunk a tenger irányába, délnek hogy az eddigi 37 fokból végre 42 legyen. Ez a nap végére teljesült is. De előbb még Svájcban át akartunk kelni a Flüela Pass-on. Mivel az autópálya matrica 40 EUR lett volna – ekkor tudtam meg hogy nem ártott volna első nap sem – inkább a díjmentes beállítással navigáltunk tovább. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Így 345 km-t tettünk meg a Davos, Susch, Merano, Bolzano útvonalon. A Flüela hágó inkább látványnak kiváló, mint vezetéstechnikai kihívásnak. Természetesen a 2800m feletti magasság és a visszafordító hajtűkanyarok azért annak is nagyszerű élményt jelentenek, aki sokat járt már ilyen helyeken. Hófedte hegyormok és kristálytiszta tavak között haladtunk, kellemes 14 fokos, hűvös időben. Többször megálltunk fotózni és a hosszabb megállók alkalmával észrevettem, milyen gyorsan melegszik be az abroncs. Semmi fölösleges döntögetés vagy lassítgatás, csak a kényelmesen lusta túratempó a 10 fok körüli aszfalton, de 1-2 perc után üzem meleg a gumi. Ennek nagy hasznát venni városi használatkor, őszi-tavaszi szezonban is.
A hágó után hasonlóan szerpentines úton folytattuk, de most tényleg eljött az esőteszt ideje. Instant zápor volt, rövid de nagy vízhozamú. Mivel az útra és a szemből így is százzal érkező helyi motorosokat figyeltem, nem értem rá izgulni, hogy romlott-e a tapadás, de nem is volt rá okom. Az aszfalt több helyen elég fényes volt, ez általában csúszósabb felületet jelent, de az esőben megtett 15km-en semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Még a szerpentin alján nehezen megtalált egyetlen kátyúban sem, ahol a felület nagyszerű vízkiszorítását is igazoltuk, legalább 110 km/h-val.
Sajnos nem jegyeztem meg pontosan hol, de valahol Zernez közelében, ahogy élveztük a szép tájat és kiváló utat, elénk került egy szűk kapu, amin keresztül vezet az út. Tábla csak annyit jelzett, hogy 30-as áthajtás és hogy a szembejövőnek van elsőbbsége. Ahogy lassan átmentünk rajta, egy kerékpáros kamikaze szemből majdnem eltalált, és ez csak azért nem érdekelt, mert ekkor egy katonai gyalogos menetoszlop közepén találtuk magunkat, akik az úttesten keresztben meneteltek. Még megállni sem tudtam a meglepetéstől, csak behúzott kuplunggal átgurulni a szétnyíló bakák között. Még egy német kiáltásra emlékszem meg egy újabb kis kapura és megint kint voltunk a nyílt úton. A következő fél órában azt találgattuk, vajon egy katonai támaszpontból csináltak-e átjáró házat az út kedvéért, vagy mi nem figyeltünk eléggé és csak véletlenül nem lőttek le. Nyilván az első, de nagyon bizarr élmény!
A svájci határt éppen csak elhagytuk, amikor megjelent a „LAMPF!” vagyis az első lámpa izzó hibáját jelző kis felirat a műszerfalon. Szinte büszkén jelentettem be hogy akkor most izzócsere lesz, mivel én ilyen marha felkészülten utazok, és ugye van nálunk minden. Az első benzinkúton megálltunk, és amíg a párom üdítőt vett én belekezdtem az 5 perces mutatványba. Kis hibával sikerült is mindössze 1,5 óra alatt végrehajtani az egészet, merthogy az izzót rögzítő fémszálat helyén tartó műanyag az első percben letört. Ezután a csavarja, ami alá nagyobb alátétet akartam tenni megoldásként beleesett a foncsorba, és kiszedni csak a lámpát rázogatva lehetett. Mivel nem „akartam” az egész GS-t fejre állítva rázni kiszereltem, amit muszáj volt. Ennyit a korai érkezésről, városnézésről. Megjegyzem, piros pont a tervezőknek, tényleg jól szerelhető a gép az út szélén is.
Bolzano előtt 50 km-el álltunk meg utoljára egy McDonald’s klímás helyisége kedvéért. A motor a napon állva 45°C-ot mért, letakarva. Ebből már sejtettük, hogy nem lesz hidegebb délen sem. Bolzano szép, de kicsit túl méretes város. Szép esti sétákat tehet, aki napközben kipiheni a hőséget és szeretne egy jó olasz vacsorát.
Hatodik nap: Bolzano ITA – Koper SLO
Tanulva a korábbi napok kínzóan meleg időjárásából, igyekeztünk korán elindulni az aznapra szánt 350km-t megtenni. Az útvonal Trento, Feltre, Conegliano-n keresztül vezetett, Plamanova mellett értünk csak autópályát, hogy végül Monfalcone és Trieszt érintésével megérkezzünk a szlovén kikötővárosba, Koperbe. Ezen a napon nagyon sok alagutat megjártunk, amelyek ugyan rövidebbek, mint a Svájci vagy Osztrák részen lévők, viszont egymást érik. Így a többsávos utakon motorozás is változatos és érdekes volt, sokszor gyönyörű hegyi kilátással. Útközben többször is kereszteztünk egy völgy alján haladó folyót is.
A nem mindig kivilágított alagutakban lévő meglepően fullasztó, meleg levegőn és a már máskor tapasztalt temperamentumos olasz vezetés módon kívül más érdekesség is akadt. A többsávos főútvonalon sokszor mentünk hosszanti aszfalt felmaráson. Nem volt különösen mély, de egész útszélességű és néha 10km hosszú. Az Anakee III így újabb lehetőséget kapott a bizonyításra és itt sem vérzett el. Megszokva a hazai hasonló felmarásokat eleinte nagyon óvatosan, lehetőleg álló motorral harcoltam, de pár tempós kanyar után kiderült, el is felejthetem a dolgot. Nem csak az első kerék megvezetése nem történt meg, de a kanyaríven tarthatóság, pontosság is ugyanolyan volt, mint bármelyik sima útfelületen. Ez nem kis meglepetést okozott, különös tekintettel a súlyúnkra. Nem állítom, hogy ez kizárólag az abroncs teljesítménye, de aki hasonlóan sok gumin tekert már, az tudja, miről beszélek.
Szlovéniába olyan kicsi határátkelőn léptünk be hogy elsőre azt hittem zöldhatáron megyünk. A „tengerparti” szállásra délután 4 körül érkeztünk meg. Az erkély még megvolt, de a vízparti kilátás nem jött össze. Nehéz is lett volna 3km-e a parttól, de ezt figyelembe vettük a foglalásnál.
Hetedik nap: Koper SLO
Ezt a napot nem terveztük be előre, de az edzettség hiánya, a komoly hőség és a tengerparti fürdés vágya legyőzött. Miután sikerült kiharcolnom, hogy csak 12 óra után induljunk neki a víznek, felkerestük Szlovénia 4 tengerparti strandjából a hozzánk legközelebbit (Koper-en kívül) Izola-t. A GPS szerint csak 7 km az egész, amiből az első 6 km rendes út volt, a többit kis sikátorokban tettük meg. Ezek nagyon szűkek voltak, és ami emelkedett vagy lejtett, az általában oldalra is dőlt valamelyik irányba, mindezt tükörsima macskaköveken!
Újabb csillag a Michelin-nek, semmi csúszkálás, billegés csak a futómű dolgozott a szinte lépcsőszerű felületeken.
A strand nagyon szép, nem az a klasszikus homokos tengerpart, de szerintünk kifogástalan egy pár napos fürdőzéshez is. Jól kiépített a hely, olcsó de finom konyhás éttermeket is találni.
Nyolcadik nap: Koper SLO – Nagykanizsa HU
Ismét gondolva a melegre, 7-órakor már elindultunk, és mivel elég fáradtan estünk ágyba a fürdőzős nap végén, inkább csak haladni akartunk, jöhet az autópálya. Ljubljana, SLovenska Bistrica után viszont Maribor helyett Ptuj felé lekanyarodtunk. Így Csáktornyán keresztül Letenyei határátkeléssel Ha csak percekre is, de Horvátországot is érintettük. A sok unalmas autópályázás közben két dologra lettem figyelmes a Michelinnel kapcsolatban. Az egyik hogy a várakozásommal ellentétben, az első naphoz képest 3-4 tized bar-ral kisebb nyomáson sem változott a hangja, vagy a vezethetősége. De a legkisebb mértékben sem. Nem tudom, hogy ez az esetleg kicsit keményebb oldalfal miatt lenne-e, mindenesetre nem árt odafigyelni a nyomásra hosszabb távon, elkerülve hogy hirtelen meglepjen.
A másik a profilmélység és a felület ívének változása. Pontosabban nem változása, mert a kilométerek ellenére alig láthatók kopás nyomai. Tartósnak ígérkezik az Anakee.
Nagykanizsára is 40 fokos melegben érkeztünk, így a fürdésen kívül csak egy gyors vacsorára maradt erőnk.
Kilencedik nap: Nagykanizsa HU – Cegléd HU
Az utolsó napot már csak a hazajutásnak szenteltük, de némi kerülővel. Így Székesfehérvárnál lefordulva az M7-ről, a Seregélyes, Sárosd, Mezőfalva, Dunaföldvár, Kecskemét útvonalon értünk haza. Dunaföldvárnál még megálltunk egy pihenőre a folyóparton, és utána már meg sem álltunk Ceglédig.
Összességében nagyon érdekes utunk volt, nem annyira kalandos, mint inkább kirándulós. Élveztük az összes megtett kilométert, és a tájat. Azt pedig teljes bizonyossággal mondhatom, hogy a Konstanz-Meersburg kompon érdeklődő német motorosnak lenyomott duma a gumiról betűre igaz. Nagyon stabil, nagyon jól kezelhető, elég csendes és eszelősen jól tapadó abroncs az Anakee III. Akinek pedig esetleg nem szimpatikus az ára, azt megnyugtatom hogy ha hozzám hasonló nyugodt, dinamikus vezetési stílusban utazik nap mint nap, akkor legalább 40%-kal jobb élettartamot kap mint sok más hasonló, alig olcsóbb guminál. Szót érdemel az is hogy bár ahány esés, annyi körülmény, de a két évvel ezelőtti Transzfogaras túrán tapasztalt zebra felfestős csúszkálás is a múlté. Eddig a pontig nem sikerült olyan óvatlan manővert összehozni, hogy zebrán vagy más úttesten lévő festett felületen megcsússzak.
Mindezek tükrében, alig várom a folytatást.
T. Ádám Cegléd
Motor és robogó gumik
Harley-Davidson motorgumik
Fehér oldalfalú motorgumik
Classic motorgumik
Téli robogógumik
Rabaconda 3M offroad szerelõgép
Az R17.hu csapata folyamatosan azon dolgozik, hogy nevünk hallatán a minőség szó ugorjon be elsőre, és ebből sosem engedünk. Magyarországi márkaképviseleteként minden egyes nálunk vásárolt abroncsra gyári garanciát vállalnunk, ezért is érdemes őket tőlünk beszerezni.
Ha szeretnéd még nagyobb biztonságban tudni gumiabroncsaidat – és persze pénztárcádat –, akkor az alábbi lehetőséget semmiképp se hagyd ki! Természetesen minden nálunk vásárolt gumihoz jár a gyári garancia, ez tény. Viszont vannak esetek, amikor előfordul, hogy az nem elég, sőt! A mai gumiabroncs gyártók olyan profi csúcstechnológiával dolgoznak, hogy a gyári garancia bejelentő lapot szinte alig látjuk, illetve csak és kizárólag a gyártási folyamat során bekövetkező hibákért vállalnak felelősséget. Azonban van egy aspektus – és itt jön képbe az R17.hu kiterjesztett garancia-, amivel ők sem számoltak: mi, a motorosok. Normál használat esetén is történhetnek velünk kisebb balesetek, meghibásodások, aminek megoldása eddig rátok várt és az az efféle javítások – valljuk be őszintén - nem kevés pénzbe kerülnek. Egy csekély költség ellenében azonban mi átvesszük tőletek ezt a kockázatot! Csak gondoljatok bele: az általatok vásárolt nagy összegű, prémium kategóriás abroncsaitok biztonságáért megéri-e ez az apró befektetés?