Kosár tartalma ide
Mobilszámaink
0
Kosár
jelenleg üres!
Még üres a kosarad
0
Ezt néztem
 
Gyors, pontos, megbízható. Örülök hogy rátaláltam!
Lacika
2018.08.08.
Igy kéne működnie minden web shop nak
Fero25
2018.12.18.
Korrekt, bőséges információ az oldalon. Gyors ügyintézés, szállítás.
Fecsó
2019.01.17.
Sallangmentes kommunikáció, gyors kiszállítás! Csak ajánlani tudom.
PB
2017.06.17.
Maximálisan elégedett vagyok. Profi üzlet, a legjobb motorgumi áruház.
Bányai József
2017.07.01.
Az utóbbi négy garnitúrát az R17-től rendeltem. Bár minden webáruház ilyen lenne! Kiváló, gyors, udvarias kommunikáció! THX
István
2018.07.13.

Az idén Ti teszteltetekMegtekintések: 16348

17.jpg

A 2015-ös év újdonságainak tesztelésére és a Magyarországon újonnan debütáló Nankang motorgumigyártó termékeinek kipróbálására az idei szezonban a ti segítségeteket is igénybe vettük. A számos módon meghirdetett tesztelési felhívásra nagyon sokan jelentkeztetek. A jelentkezők közül öt szerencsés motorost választottunk ki, akik a következő mintázatokat nyúzták, hogy a szezon végén megoszthassák velünk és veletek tapasztalataikat.

Michelin AnakeeIII, Dunlop TrailSmart, Continental TrailAttack2, Nankang Roadiack és Nankang Sportiac.

Az öt tesztpilóta közül vannak, akik még csak ezútán teljesítik a beígért hosszú távú teszteket. A már lefutott kilóméterekről készített beszámolók egy-egy részlete azonban már megjelent a Superbike augusztusi számában, a teljes túrabeszámolókat pedig itt, az R17.hu felületén olvashatjátok majd! 

Számunkra sok hasznos információval szolgáltak a fiúk, melyekkel még jobban tökéletesíthetjük tudásunkat az említett mintázatokra vonatkozóan. Reméljük nektek is segítségetekre lesznek majd a vásárlást megelőző döntés meghozatalában!

Ha a teszteeredményekkel kapcsolatban kérdéseitek lennének, állunk rendelkezésetekre, akár a tesztpilótákkal is összekötünk benneteket, hogy elsőkézből kapjátok meg a válaszokat! 

2015. 08. 05. 

 

 

Játszótér egy napi járóföldre

Az idei első hosszabb külföldi túrát Horvátországban hajtottuk végre, mert hát közel van, egy hosszú hétvége alatt is sok felfedeznivalója akad, és nem utolsósorban pedig azért, mert gyönyörű. A jármű egy 2006-os CAGIVA RAPTOR, ami nem az a kimondott túramotor, de nehogy már ez akadályt jelentsen. A kinti kanyargás során statisztikát készítettünk a motorok stílusát illetően és a BMW R1200GS volt a toronymagas nyertes, ezzel szelték az utakat a legtöbben, zömében német és osztrák nyugdíj közelében álló délceg urak.

A felkészülést az R17 gumiáruház segítette egy pár bevezetés alatt álló gumival, mégpedig a NANKANG Rodiac típusú abroncsokkal. Mivel a túra kezdete előtt 20 km-rel kerültek a gumik a gépre, az elején nem nagyon mertem húzni neki, nehogy idő előtt vége legyen a kirándulásnak. Mondjuk a 4-es úton volt olyan pillanat amikor azt hittem vége a tesztnek, mert a felmart és foltokban javítani kívánt útburkolatot nem jelezték előre és a kerék elkapta a felmarás élét. De egyben maradt, kibírta oda-vissza, szavam se lehet. A gumi túra jellegű kialakítással rendelkezik, ahogy az a fotókon is látszik. A CAGIVA-ra 120-as első és 160-as hátsó passzol, tehát a könnyű kanyargás garantált. Én nem vagyok az a fajta motoros, aki a hosszú egyenesben is fülön fordul, így nem tudok olyanról beszámolni, hogy minden kavicsot érezni a motor alatt. Azt viszont tudom, hogy nekem, egy átlagos felhasználónak ez a gumi megfelel. Mivel még csak 2200 km-t mentem vele, ezért lehet még elhamarkodott a kijelentés, de az autópályát bírta, a horvát kanyarokban nem csúszott meg, a gumi oldalán látszik, hogy ragadósabb az anyag, mert szépen elkezdett jelentkezni a súrlódás nyoma. Még hátravan jó pár ezer kilométer, szóval figyelek és jegyzetelek. Na meg fotózok, hogy milyen változások tapasztalhatóak. 

Azt az elvet vallom, hogy az a jó motoros, amelyik öreg. Én hétköznapi felhasználó vagyok, sosem fogom a motor határait feszegetni közúton, mert bármi jöhet a kanyar után. Mint ahogy volt is rá példa, amikor a kanyar közepén állatok nézelődtek, és éppen jöttek szembe a másik sávban. Ha akkor teljesen ledöntve motorozok, akkor most nem írom ezt a cikket. Szóval ha ez a gumi nem csúszik meg olyan dőlészszögnél ami nekem ennyi majrécsíkot hagy, akkor elég a tudása. A gumi kopásából egyébként látható hogy én is - mint az európai többség általában - balra hordok, azaz könnyebben és biztosabban megy a balra kanyarodás. Kevesebb a majrécsík a bal oldalon, mint a jobbon. Ezeket vagy tökéletesen belátható szerpentines kanyarban vagy kis sebességű bójakerülgetés során lehetne leszedni. Esetleg versenypályán. Oda viszont nem kívánkozok. A gumi egyébként rosszabb minőségű úton sem csúszkált a kanyarban, követte az ívet, mondjuk ehhez a motor feszes futóműve is kellett. A CAGIVA keményebbre van hangolva mint az átlag, emiatt jobban fordul, de nyilván ennek hibás úton van hátulütője, mert ott meg pattog. Én mindenesetre inkább a feszesebb beállítást szeretem, mert azzal élvezetesebb a kanyargás.

Az utunk során szerencsére nem találkoztunk sok autóval, érezhető volt hogy még nem indult el a főszezon, ami nekünk nagyon jól jött, mert nem kellett folyamatosan a turistákat kerülgetni. Aránylag jól viszonyulnak a motorosokhoz, egyetlen egyszer volt inzultus, amikor egy autós az elsőbbséget meg nem adva kanyarodott ki a főútra és hallván a folyamatos dudaszót arrébb húzódott, hogy ne legyen probléma. Mellesleg magyar volt. Az autópályán szintén magyarok voltak, akik a három párhuzamos sáv ellenére mindig a középsőt választották, ahol tartósan közlekedtek. Én nem értem miért olyan bonyolult ezt megjegyezni, hogy jobbra tarts van, ha nem előzől, menj ki a szélsőbe. Magyar utakon is ez a jellemző, ezt nem tanítják az autósiskolában vagy alapból ennyire figyelmetlenek az emberek?

eppen_felkerul_a_szervizben.jpg

 

 

 

 

 

  Még friss meleg a gumi, éppen felkerül a szervizben

 

meg_otthon_a_motor.jpg

 


 

  

 

   Otthon a motor

 

akkor_induljon_a_tura2.jpg

 

 

 

 

 

  Akkor induljon a túra

 

 

1.  nap

Az első nap feladata annyi volt, hogy eljussunk a Balatonig, mert onnan indultunk másnap reggel korán annak érdekében hogy még aznap minél délebbre jussunk a horvát tengerparton. Ennek megfelelően nem foglaltunk szállást előre, úgy voltunk, hogy legyen ahogy lennie kell. Az első napon napsütés fokozta a hangulatot, ami azért nem tartott olyan sokáig.

felmatriczva_jobbrol.jpg

 

 

 

 

 

  Felmatricázva 

 

otthon_a_motor.jpg

 

 

 

 

 


 A motor készen

 

Még egy tényező volt, ami viszont biztos derült hangulatot produkált: Kecskeméten az AFIT büfé

akkor_induljon__tura1.jpg

 

 

 

 

A magyar street food szentélye

 

Nem tudom kinek volt már hozzá szerencséje, én debreceniként a Csülök Büfét tudom alternatívaként felhozni, azaz igazi magyar streetfood-dal van dolgunk. Értem én hogy jó a panini, a hot-dog meg a sült tészta, de ehhez fogható nem létezik a magyar bendő részére. Felejtsük el egy pillanatra a diétát, a belénk súlykolt testképet és merüljünk el abban az ízvilágban, amit eme fabodé lelkes csapata kínál nekünk. A specialitásuk a tarja, ami kb. 11 óra körül elfogy, tehát észnél kell lenni hogy lehessen enni. Egyébként telefonos értesítés esetén félretesznek egy adagot. Ha ebből kifogytak, akkor jöhet az egyéb, pl. kolbász, hurka, szóval a többi “rendes” étel. Sokan a tarja mellé kolbászt kérnek köretnek, ami mellesleg rendkívül jó kombináció. Míg a nők a kiegészítő hallatán fülbevalóra, karkötőre asszociálnak, úgy a férfiembernek kenyér, torma és vegyes vágott ugrik be. Egy emberes adag elfogyasztása után jó pár óráig biztosítva van a vérzsír szint.

a_tarja.jpg

 

 

 

 

 

 A tarja

 

a_kolbasz.jpg

 

 

 

 

 

A kolbász

 

Mellékhatások: elégedett mosoly, zsíros kézfej, fénylő tekintet, boldogsághormonok felszabadulása. Ha szerencsénk van, akkor még órákkal evés után, a horvát tengerparton is találunk zsírcseppet a bőrkabáton hogy aztán homályos szemekkel gondoljunk a megelőző étkezésünkre, arról már nem is beszélve, hogy egy emberes büfi micsoda nosztalgia hullámot indít el. Figyelem! Evés után erős késztetést fogunk érezni hogy a büfé melletti fák árnyékában szundikáljunk pár órácskát, tehát közvetlen vezetés előtt szigorú mennyiségi korlátot kell betartani. Egyébként mire ezen a napon Kecskemétre értem, a tarja már elfogyott, viszont visszafelé ismét útba ejtettem, és ekkor már időben érkeztem hogy a tarját is magamba pakoljam.

Az út további része eseménytelenül telt a Dunántúlon, bár meg kell jegyeznem, hogy ritkán találkozok ennyi őrült autóssal mint errefelé. Mindenféle helyzetben képesek előzni, és száguldoznak ész nélkül. Lehet hogy csak nekem volt ilyen tapasztalatom?

utban_a_balaton_fele.jpg

 

 

 

 

 

Útban a Balaton felé

 

levendula.jpg

 

 

 

 

 

 

Na ha már levendula szezon van, nehogy kihagyjam

 

2.  nap

Korán reggel indultunk Siófokról, a határig eseménytelenül telt az út. Leginkább azt latolgattam, hogy kapunk-e esőt a nyakunba, mert végig be volt borulva. A határon gyorsan és hatékonyan elvégzett iratellenőrzés után azonnal elkezdett szemerkélni az eső, ami hol erősebb, hol gyengébb intenzitással szórakoztatott bennünket. A tengerpart közeléig autópálya van, tehát csak arra kellett figyelni, hogy egyben megérkezzünk.

indulasra_keszen.jpg

 

 

 

 

 

Reggeli után indulásra készen

utolso_benzinkuton.jpg

 

 

 

 

 

Az utolsó magyar benzinkúton a határ előtt

 Közel 400 km autópályázás után (és némi felcsillanó napsütés vonzásával) letértünk a pályáról és Karlobag felé vettük az irányt. Az autópálya elhagyása rendkívül jó hatással volt ránk, mert végre lehetett kanyarogni. A Karlobag felé vezető út egy kis felvezetése volt annak, ami később ránk várt: remek aszfalt, csodás szerpentinek. A partra érve sajnos nem sok napsütéssel találkoztunk, de már annak is tudtunk örülni, hogy nem esik az eső.

mar_latjuk_a_tengert.jpg

 

 

 

 

  

 

Már látjuk a tengert

a_jo_ido_az_nem_ilyen.jpg

 

 

 

 

 

Hát a jó idő az nem ilyen

a_karlobagi_kikt.jpg

 

 

 

 

 

A Karlobag-i kikötő

rozsda.jpg

 

 

 

 

 

 

rozsda2.jpg

 

 

 

 

 

A parton lévő műtárgyak rendesen kapják a vizet, így hamar beindul a rozsda

Karlobag-ban pihenő a kikötőben és utána indulás dél felé a híres 8-as úton. Itt következett az, amiért a motorosok Horvátországba látogatnak: tökéletes útminőség, remek kanyarok. Sajnos néhány tíz kilométer után romlott az útburkolat, de még így is élvezetes volt.

az_ut_meg_mindig_csodalatos.jpg

 

 

 

 

 

Az út még mindig csodálatos

Közel 600 km után lüktető alfelünk jelezte hogy hosszabb pihenőt kíván, így a legközelebbi nagyobb városba, Zadarba navigáltunk, ahol a kikötő magányában kikerestük aznapi szállásunkat: egy apartmant, ami a helyi csapat futballstadionja mellett volt.

szallaskereses.jpg

 

 

 

 

 

Szálláskeresés a Zadar-i kikötőben

Szerencsére meccs nem volt, lehetett pihenni. Olcsó, de igényes szoba volt, kb. félórányi sétára az óvárostól. A motorokat sajnos csak az utcán tudtuk letámasztani, de semmi gond nem volt, senki sem piszkálta őket.

leander_bokrok.jpg

 

 

 

 

 

A szállás körül mindenfelé leander bokrok és pálmafák...

garazsajto_elott.jpg

 

 

 

 

 

Csak a garázsajtó elé tudtuk letenni a motorokat...

macska.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..de ilyen vérmes macska vigyázta őket.

kilatas.jpg

 

 

 

 

 

A szoba erkélyéről kilátás a stadionra

Az óvárosban éppen valami nemzeti esemény lehetett, mert mindenfelé népviseletbe öltözött helyiek szaladgáltak és fennhangon énekeltek horvát népdalokat, amihez általában a japán turisták csatlakoztak a leglelkesebben.

zadar_ovarasa.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zadar óvárosa felé

zadar_ovarosa2.jpg

 

 

 

 

 

Zadar óvárosa

Az első jól kinéző étteremben leültünk és sörrel valamint csevapcsicsával pótoltuk a hiányzó kalóriákat. Itt teljesen magyar étterem árakkal találkoztunk, egy rendes főétel 3000 Ft.- körül alakult, szóval otthon éreztük magunkat.

3.  nap

Ájulással egyenértékű alvást követően úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát maradunk jelenlegi szállásunkon és aznap csak a környéken nézünk látnivalót.

utban_pag_szigetere.jpg

 

 

 

 

 

Útban Pag szigetére

Pag szigete mellett voksoltunk nem utolsósorban azért, mert arrafelé sütött a nap. Mint utóbb kiderült, remek választás volt! Viszonylag hamar elérhető a sziget Zadar városából, egyedül a váratlanul felbukkanó útfelmarások okoztak szoros záróizmokat. A szigetek jellemzője hogy eléggé kopárak messziről nézve, ami kissé javul közelebbről.

megalltunk_szetnezni.jpg

 

 

 

 

 

Itt azért megálltunk szétnézni

Útitársam már reggel jelezte hogy Õ mindenképpen meg akar mártózni a tengerben, ezért az első fürdésre alkalmasnak ítélt helyen megálltunk. Õ megmártózott, én pedig figyeltem hogyan fogja lemosni magáról a sós vizet, mert zuhany az nem volt. Végül a megszáradt sót lesöpörve öltözött vissza hogy utunkat folytatni tudjuk. A sziget “fővárosában”, Pag-ban álltunk meg ebédelni, ahol máris indult az AFIT büfé visszasírása (lsd. 1. nap). Innen észak felé indultunk tovább, hogy a sziget legészakibb csücskébe eljussunk. Az északi pontot elérve letáboroztunk és itt már én sem hagytam ki a fürdést, lesz ami lesz. A tenger kellemesen hűs, a nap melegít, mi kell még? Hát egy édesvízzel feltöltött zuhany. Mert itt sem volt. Ezek szerint mindig a kevésbé kiépített helyeken álltunk meg. Rövid lubickolás után elkezdtem összeszedni magam hogy visszaüljek a motorra, cimborám még fürödni vágyott. Nem gond, nála is van GPS, nálam is, találkozunk a szálláson. Mint utóbb kiderült jól tettem, hogy eljöttem, mert kb 10 percre rá iszonyú szélvihar kerekedett, alig győztek az emberek menekülni a vízből, repült a gatya, zokni, motoros aláöltöző. Én viszont gyönyörű napsütésben kanyarogtam visszafelé. És itt jött a következő eksztázis: a már korábban említett kiváló minőségű aszfalt, de most nem csak jobbra-balra kanyargott, hanem fel és le is! Igazi motoros hullámvasút, ráadásul az út mellett kőrakások voltak, szóval teljesen Man szigeteki verseny hangulatunk kerekedett.

szerpentinrol.jpg

 

 

 

 

 

Pag városa a felette futó szerpentinről

Az esti óváros látogatás után kissé szomorúan ballagtunk a szállásra annak tudatában, hogy másnap már indulunk hazafelé.

4.  nap

Irány észak, nézzük meg Zengg (Senj) városát! Az örök kedvenc 8-as út kanyarjait követve haladtunk észak felé, hogy kb 150 km parti örömmámor után felhajtsunk az autópályára. De előtte kihasználtuk az utakat és begyűjtöttük az élményeket. Hazafelé semmi érdemleges nem történt azt leszámítva hogy a határon az útitársam még a bukóját és a napszemüvegét se vette le, mégis átengedték gond nélkül. 

kopas.jpg

 

 

 

 

 

A gumi a túra végén. Látszik hogy szépen elkezdett az oldala kopni a szerpentineken

kopas_bal.jpg

 

 

 

 

 

Hát igen, bal oldalt jobban kopik...

kopas_jobb.jpg

 

 

 

 

 

 

...mint jobb oldalt.

kopas2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

kopas3.jpg

 

real now2023-11-15 02:31:01

Your work is very good and I appreciate you and hopping for some more informative posts.
buy counter strike 2 accounts
rust accounts for sale
Buy valorant accounts
boosting steam profile comments
buy gta 5 modded accounts for sale

Hozzászólok

(Mások is láthatják)
(Nem publikus)

Kategóriák

 
Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz 
     
Michelin Minősített Szakszerviz



 
 
 

Termék összehasonlítás

A cookie-k segítenek minket a szolgáltatásnyújtásban.
A webhely használatával elfogadod a cookie-k használatát.
További információ