2015
májusában az R17.hu jóvoltából
meghirdetésre került a - Magyarországon újdonságnak számító - Nankang motorgumi
teszt. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy elküldjem a jelentkező levelemet a
kért adatokkal, eddigi és tervezett túrákkal. Rövidesen megérkezett a válasz,
miszerint a V-Stromra nem tudnak biztosítani Nankang gumit, viszont az
augusztusi baltikumi túra felkeltette az érdeklődésüket, és szívesen adnának
tesztelésre egy garnitúra Continantal TrailAttack2 gumit.
Ilyen
előzmények után indultam nyolcad magammal a Baltikumnak. Azt az első
pillanattól tudtam, hogy nem lesz nagy kihívás a gumiknak ez az út.
Gyakorlatilag az egész útvonalat a hosszú, „technikás” egyenesek jellemezték.
Néhány nap elteltével már szinte vártam, hátha lesz egy jó kis eső, hogy vizes
úton is legyen tapasztalatom a gumik viselkedéséről. Sajnos (vagy szerencsére?)
a „várt” eső nem érkezett meg, így csak a száraz utakon tapasztaltak alapján
tudom mondani, hogy kifogástalanul tették a dolgukat. Korábban Michelin Anakee
3 gumikat cseréltem le a Continentalra, azt kell mondjam, hogy többé-kevésbé
ugyanazt a tapadást produkálták, hangsúlyozom, hogy eddig csak száraz
körülmények között volt lehetőségem használni a gumikat.
Az
új gumikon a mintamélység (saját mérésem szerint) elöl 4,5 mm, hátul 9 mm volt.
A túra végeztével (5300 km) elöl szemmel láthatóan nem volt kopás, mérés
szerint 0,5 mm, viszont hátul jól látható a kopás, ami 3 mm. A sok egyenes út
miatt meglehetősen kockás lett a gumi.
Ahogy
a fotókon is látható, az első gumin még jól olvasható a felírat, a hátsón már
meglehetősen lekopott 5300 km után.
Összességében
elmondható, hogy egy csendes, jól tapadó (már amennyire ez ilyen körülmények
között megállapítható) gumival sikerült teljesíteni a távot. Köszönet érte az R17.hu stábjának!
Túránk során
megtettünk 5380 km-t, érintettünk 8 országot, 7 fővárost. A Suzuki DL650-nel,
Continetal TrailAttack2 gumikkal 5 literes átlagfogyasztással teljesítettem a
távot.
2015. 10. 12.
(Varsó, Vilnius, Riga, Tallinn, Helsinki, Szentpétervár, Moszkva, Minszk, Lublin.)
Több hónapos tervezgetés, szervezetés, készülődés után 2015.08.14-én elrajtolt a túra! 9-en indultunk útra, 8 férfi és egy nő Első állomásunk Varsó volt. Útközben megálltunk megnézni a wieliczkai sóbányát, ami időben elég hosszú látnivaló volt, de érdemes volt megnézni. Aki még nem látta annak merem ajánlani, elérhető távolságra van Budapestről is.
A bánya Lengyelország legrégebbi sóbányája, már a 13. századtól bányásztak itt sót.
Évente több mint egy millió látogató fordul meg itt. A sorban állásokkal együtt nekünk 4 óránkba tellett megnézni az egész bányát.
Miután így elhúzódott a bánya látogatás, Varsóba már csak este érkeztünk, és a szállásunk is elég messze volt a belvárostól, így Varsó részletesebb megismerése majd egy másik túra programja lesz.
Másnap reggel Litvánia felé vettük az utunkat. Kellemes körülmények között utaztunk, akkor ért egy kis meglepetés amikor egyszer csak megérkeztünk a Belarusz határhoz, holott nem is oda tartottunk, miután a vízumunk még azon a napon nem volt érvényes. Ez a kis malőr bő 2 órás kerülőt jelentett, de ez nem is volt baj, mert alsóbb rendű utakon mentünk és több mindent láttunk. Következő nap pihenő nap volt, 10 órára jött értünk az idegenvezető, aki 1974. óta él Vilniusban (Kárpátaljai magyar), és nyakunkba vettük a várost.
Szerencsére nem nagy kiterjedésű a belváros, így gyalog könnyen bejártunk mindent.
Láttuk a Szent Anna templomot, a parlamentet, néhány ortodox templomot, a várat, stb.
Egy kiadós vacsorával zártuk a napot.
Következő nap Lettország, Riga volt az úti cél. Útközben megálltunk egy Trakai nevű helyen, melyről annyit érdemes tudni, hogy ott volt hajdanán Litvánia 2. fővárosa. Szép természeti környezetben egy szépen helyreállított várat lehet megnézni. Amikor oda értünk még nem volt nyitva, így csak kívülről nézhettük meg.
Tovább haladva megnéztük a "Keresztek hegyét" ami igazából csak egy domb. Katolikus zarándokhely, a zarándokok visznek keresztet, és azt ott leszúrják. Állítólag 100.000 db kereszt van a dombon és környékén. A szovjet idők alatt lerombolták a helyet, de a hívők visszaépítették.
Rigába érve ismét könnyedén megtaláltuk a szállásunkat. Másnap megint pihenőnap volt, és volt idegenvezetőnk (a rigai magyar nagykövet első beosztottja). Természetesen ismét gyalog vettük a nyakunkba a várost. Nagyon alapos, minden részletre kiterjedő idegenvezetést kaptunk. A vezetőnk jól ismeri a lettek múltját és jelenét. A tegnapihoz hasonlóan ismét sikerült jól elfáradni. Ismét láttunk templomokat, szépen felújított, eltérő stílusú lakóházakat, a követség épületét, a parlamentet, a szabadság emlékművet, stb. Este elmentünk vacsorázni az idegenvezetőnkkel, az általa javasolt helyre, hát mit mondjak? Ma sem maradtunk éhesek!
Következő nap Tallinn felé vettük az irányt. A határt átlépve olyan érzésünk volt, mintha valamelyik Skandináv országban járnák! Amerre jártunk mindenhol fenyő és nyírfa erdők. Mindenfelé ragyogó tisztaság, szemetet sehol sem láttunk. Este a szálloda teraszán megvacsoráztunk az otthonról hozott maradék elemózsiából. A következő nap ismét volt idegenvezetőnk, aki - milyen kicsi a világ – történetesen a Vilniusi idegenvezetőnk unokatestvére volt. Mivel a szállodánk elég messze volt a belvárostól, rendhagyó módon taxival indultunk neki. Beérve az óvárosba a szokásos látnivalók fogadtak bennünket: templomok, a főtér, városháza, városfal, s
Másnap reggel időben, a 8 órás komppal áthajóztunk Helsinkibe, kb. 2,5 óra volt az út, semmi említésre méltó nem történt az út során. Miután kiszálltunk a kompból megnéztünk két templomot (egy ortodoxot, és egy reformátust), majd megkerestük a szállásunkat ami kivételesen egy kempingben volt.
Két – hat személyes - faházban laktunk kilencen. Vacsora gyanánt grilleztünk mindenféle húsokat! Pazar vacsoránk volt.
Másnap nagy napra ébredtünk! Az egész túra legfőbb attrakciója mindannyiunk számára az oroszországi rész volt. Időben elindultunk, 9-kor már az orosz határon voltunk. Két éve igen rossz tapasztalataink voltak az orosz beléptetéssel, mert akkor több mint 5 órát töltöttünk a határon a tűző napsütésben. Most is erre készültünk, ehhez képest alig több mint egy óra alatt mind a kilencen beléptünk! A határtól szinte egyenes út vezetett a szállásunkig, csak egy kis kitérővel szakítottuk meg. Megnéztük Viborg városában a várat. Nem volt nagy szám, felejthető. Az orosz viszonyokhoz képest nagyon jó minőségű úton mentünk. Meglepő módon a sofőrök igen előzékenyek voltak, amint észrevettek minket rögtön lehúzódtak. Beérve Szentpétervárra, meg kellett állapítani, hogy egyrészt igen nagy város ( a település kezdetét jelző táblától még 24 km-t mentünk a szállásig) másrészt egy rendezett, építészetileg teljesen rendben lévő város képét mutatta. Ha nem látjuk az orosz feliratokat, azt is hihettük volna, hogy egy nyugat- európai városban járunk. A városon belül is meglepően jó minőségű utak vannak.
Szentpétervári tartózkodásunk első napján - immár a hagyományoknak megfelelően – ismét volt idegenvezetőnk. Ezúttal egy hivatásos vezetőnk volt, aki Szentpéterváron született, magyar anya és orosz apa gyermekeként. Nagyon jól beszélt magyarul. Miután itt is messze volt a szállásunk a belvárosból, kipróbáltuk a helyi tömegközlekedést (buszoztunk). Ebben a városban nagyságrendileg több a látnivaló, mint az előző városokban.
Nehéz egy ilyen rövid beszámolóban visszaadni minden élményt, benyomást! Egész nap a várost jártuk, rengeteg a látnivaló! Láttuk - a teljesség igénye nélkül - az Izsák Székesegyházat, a Téli Palotát, a Véren Épült Megváltó templomát, a Péter-Pál erődöt, a Néva felnyitható hídjait, és még számtalon érdekességet. Az Auróra cirkálót sajnos nem láthattuk, ugyanis felújítás miatt elvontatt
A következő
nap már vezető nélkül nézelődtünk. Szárnyashajóval kimentünk Peterhofba, amit
az orosz Versaillesnek is hívnak. A Petrhofot
I. Péter cár utasítására kezdték el építeni 1714-ben francia mintára (innen az
orosz Versailles elnevezés). A palota körül francia mintára gyönyörű park, benne
szökőkutak, pavilonok épültek. A palota külső és belső díszítését európai
mesterek készítették. A park
látogatásával könnyedén el lehet tölteni 4-5 órát. Miután vissza hajóztunk a
városba, belülről is megnéztük a Véren Épült Megváltó templomát. Hihetetlen
látvány! A teljes belső díszítés apró kis kerámia lapokból készült.
Miután
letelt a Szentpétervárra szánt időnk nekivágtunk a Moszkva felé vezető 700
km-es – gyakorlatilag egyenes – útnak. A nap nagyjából el is telt a
motorozással..
Moszkvában is
volt idegenvezetőnk, az érkezést követő délelőtt nyakunkba vettük a várost,
előbb gyalog, később metróval, majd ismét gyalog, és újra metróval. A város
méreteiből adódóan szinte lehetetlenség gyalog bejárni Moszkvát két nap alatt
(nekünk ugyanis ennyi időnk volt rá). Akik életkorukból adódóan tanultak oroszt
iskolás éveik alatt azok kívűlről fújják a város legnevezetesebb látnivalóit:
Vörös tér, Kreml, Lenin Mauzóleum, Gum Árúház, Bolsoj Szinház, Megváltó
Krisztus Székesegyház, Boldog Vaszilíj Székesegyház, és még sok egyéb – a
belvárostól távolabb lévő – nevezetes, ikonikus épület.
Sajnos a
Vörös tér nagy része le volt zárva a turisták elöl egy zenei fesztiválra való
készülődés miatt, így nem lehetett élvezni a több mint 80.000 m2-es tér
látványát.
Következő
nap már vezető nélkül indultunk el. Első programunk a Lenin Mauzóleum volt,
ezúttal már belülről is szemügyre akartuk venni. Félórás sorban állás után el
is jutottunk az ellenőrző pontra, ahol a táskáink átvizsgálása után
elindulhattunk a mauzóleum felé. Utunk a Kreml fala mellett vezetett, ahol
látni lehet a falba eltemetett „hithű kommunisták” emléktábláit. Egy magyar név
is szerepel az egyik táblán! Belépve a
sötét és hideg épületbe végig katonák útmutatása szerint kellett haladni,
megállni egy pillanatra sem volt szabad. Kicsit szürreális élmény volt látni
Lenint (vagy az alteregóját?) a ravatalon. Következő programunk a Kreml
megtekintése lett volna belülről, de a pénztárnál derült ki, hogy csütörtökön
nem látogatható. Magunkhoz térve a döbbenetből elindultunk megtekinteni az
Összoroszországi Kiállítási Központot (VDNH). Ez egy 220 hektáros terület, ahol
a volt szovjet tagköztársaságoknak, és a nagyobb városoknak van egy-egy
pavilonja, épülete. A bemutató eredeti céljának megfelelően ma a moszkvaiak
kedvelt pihenő parkja.
Moszkvából egyenesen
hazafelé vettük az irányt Minszk és Lublin érintésével. Mindkét említett
városban egy-egy éjszakát töltöttünk.
Ami még említést érdemel az a határátkelés. Az Orosz – Belarusz határon
nincs határellenőrzés, ugyanis az ellenőrzés a Belarusz – Lengyel határon van. A
bürokrácia itt még igen erős. Nekünk 2,5 órás hercehurca után sikerült belépni
az Unióba.
Összességében
elmondható, hogy 17 nap alatt, hihetetlen jó időjárási körülmények között,
mindannyian sikeresen, baleset és műszaki hiba nélkül teljesítettük a
célkitűzést!
Ajánlom ezt
a túrát annak, aki a motorozás szeretete mellett fogékony a kulturális értékekre
is. Nem javaslom azoknak, akik csak a kanyarvadászat céljából indulnának el. Ez az
út nem kihívás a gumik számára, nem igényel rendkívüli motoros tudást! Túránk során
megtettünk 5380 km-t, érintettünk 8 országot, 7 fővárost. Én egy Suzuki
DL650-nel, Continetal TrailAttack2 gumikkal (R17.hu jóvoltából), 5 literes átlagfogyasztással teljesítettem a távot.
Motor és robogó gumik
Harley-Davidson motorgumik
Fehér oldalfalú motorgumik
Classic motorgumik
Téli robogógumik
Rabaconda 3M offroad szerelõgép
Az R17.hu csapata folyamatosan azon dolgozik, hogy nevünk hallatán a minőség szó ugorjon be elsőre, és ebből sosem engedünk. Magyarországi márkaképviseleteként minden egyes nálunk vásárolt abroncsra gyári garanciát vállalnunk, ezért is érdemes őket tőlünk beszerezni.
Ha szeretnéd még nagyobb biztonságban tudni gumiabroncsaidat – és persze pénztárcádat –, akkor az alábbi lehetőséget semmiképp se hagyd ki! Természetesen minden nálunk vásárolt gumihoz jár a gyári garancia, ez tény. Viszont vannak esetek, amikor előfordul, hogy az nem elég, sőt! A mai gumiabroncs gyártók olyan profi csúcstechnológiával dolgoznak, hogy a gyári garancia bejelentő lapot szinte alig látjuk, illetve csak és kizárólag a gyártási folyamat során bekövetkező hibákért vállalnak felelősséget. Azonban van egy aspektus – és itt jön képbe az R17.hu kiterjesztett garancia-, amivel ők sem számoltak: mi, a motorosok. Normál használat esetén is történhetnek velünk kisebb balesetek, meghibásodások, aminek megoldása eddig rátok várt és az az efféle javítások – valljuk be őszintén - nem kevés pénzbe kerülnek. Egy csekély költség ellenében azonban mi átvesszük tőletek ezt a kockázatot! Csak gondoljatok bele: az általatok vásárolt nagy összegű, prémium kategóriás abroncsaitok biztonságáért megéri-e ez az apró befektetés?