A gumiról elöljáróban: az R17.hu
által biztosított Nankang Roadiac ismét tette a dolgát, ahogy kell. Most nagyon
sok autópálya volt terítéken, így főleg a gumi közepe kopott. Megint
lehetőségem volt esőben tesztelni, változatlan jó teljesítménnyel, mint
korábban. A jelenlegi túra során leküzdött 3600 km és az előző 2200 km már
valamennyire látszik a gumi közepén. Hozzá kell tenni, hogy ezalatt a közel
6000 km alatt leginkább a gumi közepe volt terhelve a sok autópálya miatt.
Amikor kanyargásra került a sor, a gumi állta a sarat. Nem csúszott meg a
kanyarokban és az erősebb fékezések során, az íveket tartotta. Bizonytalanságot
nem éreztem, bátran mentem bele az ívekbe, ami a tempót visszafogta, az inkább
a rosszabb útburkolat vagy a kanyarban lévő kavicshalom volt.
A gumi egyenletesen kopik, egyelőre
nincs nyoma problémának. Az első gumin nem látom számottevő kopás nyomát, a
hátsón pedig csak középen kezdett el jelentkezni a súrlódás.
Az
előkészületek azért voltak hosszasak, mert először is el kellett dönteni, hogy
végig lábon megyünk-e vagy bevállaljuk a kompot. Ha végig úton és motorral,
akkor 2200 km, kerülni kell Németország, Dánia felé és hidakon kell keresztül
hajtanunk. Ha erre megyünk, még mindig van az a lehetőség, hogy Bécsben vonatra
rakjuk a motort este, és reggel Hamburgban kiraknak minket, aztán mehetünk
ugyanúgy Dánia felé.
Mi
amellett döntöttünk, hogy északnak haladunk, Szlovákián, Lengyelországon
keresztül, aztán Lengyelország északi határától kompra szállunk és az
Svédország déli részén helyez el minket, ahonnan még 350 km a célunk: Jönköping
(ejtsd: Jönsöping).
Voltak,
akik szerint nem jó ötlet Lengyelországon keresztül menni, mert rengeteg a
baleset, nagy a forgalom, és nincs túl sok autópálya. Ez részben igaz, de a mi
utunk esetében elég sok autópálya volt, ami nélkül nem is tudtuk volna
teljesíteni a napi távokat, ugyanis az első nap mentünk 740 km-t, a második nap
pedig majdnem 500-at.
Hát
forgalom az tényleg volt, nem is kicsi, de szerencsére mindig a szembejövők
voltak többen. Volt olyan helyzet, hogy katasztrófa filmben éreztem magam, mert
az autópályán a mi sávunkban nem volt senki, míg a szembesáv dugig kocsival.
Balesettel is találkoztunk, igaz csak visszafelé, akkor viszont az egyik nap
mindjárt hárommal. De ezekről majd
később.
1. nap
A mai napra volt a leghosszabb a táv, 740 km. Előre rettegtünk, hogy hogyan
fogjuk bírni, de mivel autópálya használat is volt benne bőven, ezért nem
aggódtunk különösebben. A magyar szakaszról nem nagyon lehet sokat írni, az
M3-on Miskolcig, aztán a 3-as úton Kassa felé haladtunk. Illetve mégis lehet
írni valamit a magyar szakaszról: a 3-as út a határ előtt nemsokkal olyan
botrányosan pocsékká válik (szerencsére csak nagyon rövid távon) hogy kb. 20
km/h-val lehet csak közlekedni rajta. Gratulálok az illetékeseknek hogy egy
ilyen forgalmas utat hagynak tönkre menni valamint hogy nem javítják ki a
hibát. Kívánom nekik, hogy mindennap közlekedjenek hasonló minőségű utakon.
Nyilván ha ez a szakasz a házuk előtt lenne máris meg lenne oldva a probléma.
Szlovákiában
nem kell fizetni a motorokra autópályadíjat, így a határ után induló szakaszt
(ami Kassáig tart) azonnal használatba vettük. Kassa után Eperjes felé vettük
az irányt, és innen a 68-as úton a lengyel határig tartott az a szakasz, ami
igazából említésre méltó, különösen a határ előtti 50-60 km. Gyönyörű helyeken
vezetnek keresztül viszonylag jó minőségű utak, ahol bátran lehet döntögetni.
Motorozási
élményünket beárnyékolta, hogy a szlovák határ után beborult, és folyamatosan
azt , hogy mikor szakad a nyakunkba az eső. De ez egyelőre még váratott magára.
Pihenő szlovák
benzinkúton
Vár a háttérben
A
lengyel határ igazi élmény, nyilván ellenőrzés semmi, és egy frissen burkolt
hídon tudunk átmotorozni a Poprad folyó felett, majd ezt követően egy árnyas
völgyben kanyaroghatunk.
Lengyel
területen Újszandec városát elhagyva észak felé mentünk tovább a 75-ös úton,
ahol a Roznowskie tó jelenti a látványosságot.
Már
erősen közelítettünk az autópályához, amikor a motorra szerelhető,
vízálló/porálló/mindenálló navigáció bemondta az unalmast. Kénytelenek voltunk
emlékezetből haladni, ami azért nem volt olyan nehéz. Mint másnap reggel
kiderült, a navi rendszere előző nap csinált egy újrabootolást és az iGO
elérési útvonalát kellett csak megadni, hogy el tudjon indulni.
Közben
mi elértük az autópályát, az eső pedig minket, úgyhogy öltözhettünk esőruhába.
A
lengyel autópálya fizetőkapus megoldással működik, így csak annyit fizetünk,
amennyit használjuk. Ez elsőre jól hangzik, de amikor utólag összeszámoltuk a
kifizetett összegeket kijött, hogy összehasonlításban a magyar matricás módszer
számunkra kedvezőbb.
Lesna
városánál hajtottunk fel az autópályára és Wroclav-ig mentünk, ami összesen 315
km. Erre a szakaszra egy motorra fizettünk 18 zloty-t, ami 76 Ft-tal számolva majdnem
1400 Ft. Ami a magyar 10 napos matrica összegbeli megfelelője, tehát még
ugyanez volt visszafelé, és így már nem volt annyira baráti. A lengyel pályákon
egyébként részben úgy kell fizetni hogy bizonyos szakaszok után kérik a pénzt,
vagy úgy, hogy a szakasz elején kérünk egy papíralapú kártyát, és amikor
lehajtunk, akkor fizetjük a szakaszt.
Wroclav-ba
már este 7 után érkeztünk, szemetelő esőben, ami persze csak annyira volt jó,
hogy ne vegyük le az esőruhát. A szállásunk körül felújítások voltak, így csak
hosszú kerülőkkel tudtuk megközelíteni. Kifejezetten élveztük 740 km után a
motorozást a ráadásul villamossínekkel tarkított, nedves macskakövön egy
ismeretlen városban.
A
szállás és a város viszont kárpótolt minket. A szállás egy magánszemély lakása
volt, amit apartmanként üzemeltetett, tiszta, mindennel felszerelt, és kb. 10
perc sétára volt a belvárostól.
Mivel
későn érkeztünk, nem volt lehetőségünk felfedezni teljes mértékben ezt a
gyönyörű várost, de legalább a belvárosban tudtunk egyet sétálni két-két kiváló
helyi sör társaságában. A séta megérte, valóban szép a belváros, nem véletlenül
lesz jövőre Európa kulturális fővárosa és a sörök is megtették a hatásukat.
A
lengyel árak nagyjából megfelelnek az itthoniaknak, a sör nagyjából 300 Ft.-, a
benzin kb. 380.- Ft. Nekünk ez a két folyadék volt a legfontosabb, így ezeknek
az árából készültem fel.
A
szálláson megkérdeztük a tulajt, hogy milyen időt várhatunk másnapra, aki azzal
vigasztalt minket, hogy kissé borult lesz, de semmi eső. Megnyugodva tértünk
aludni. Majd riadtan ébredtünk egy olyan felhőszakadásra, amilyet már régen nem
láttam. A lengyel előrejelzés legalább olyan jó, mint a magyar...
2.
nap
A
közelben vásárolt reggeli fogyasztása során olvasgattuk a helyi tájékoztató
füzetet, mely szerint szigorúan tilos közterületen alkoholt fogyasztani, mert
különben visz a rendőr. Na, ezt megúsztuk, legközelebb óvatosan iszunk
közterületen. Táplálkozás után esőruhában vágtunk neki az útnak. Észak felé
haladtunk a 3/S3 utak mentén. Ezek szintén nagyon jó minőségű, viszont ingyenes
utak. Kiválóan lehet haladni rajtuk, néha autópályává szélesednek. Azonban
vannak rajta olyan szakaszok, amiket még a II. Világháborúban használtak, itt
fokozott figyelem szükségeltetik.
A
közlekedés morálján először meglepődtünk, majd egyre inkább magunkévá tettük:
amint egy lassabb autó mögé ért egy gyorsabb, a lassabb szépen félrehúzódott,,
hogy kényelmesen ki lehessen előzni. Ezt a szembejövő is lereagálta (már ha
volt rá lehetősége) azaz ő is félrehúzódott, eképpen az előzést végrehajtó
jármű a felezővonallal a feneke alatt haladhatott.
Figyelni
azért itt is nagyon kellett, de mi motorral nagyon tudtunk haladni:
megérkeztünk motorféken, durrogó kipufogóval az autó mögé, és már nyílt is az
út...
Szczecin
után még a nap is kisütött, úgyhogy a kedvünk mindjárt jobb lett. A célunk
Swinoujscie volt, ahonnan este 22.30-kor indult a komp. Időben megérkeztünk a
Check-in ablakhoz, ahonnan az útlevélvizsgálat után már mehettünk is. Kicsit
tébláboltunk a kikötőben, mert azért nem volt olyan jól kitáblázva, ahogy én
azt elvártam volna.
Némi
toporzékolás után megtaláltuk a kompunkat, ahol bemutattuk a jegyet és már
mehettünk is fel. Életemben nem voltam még ilyen kompon, elámultam rendesen.
Ámulás közben azért keményen figyelni kellett, mert a komp fedélzete nagyon síkos
volt, elég egy rossz kormánymozdulat vagy rántás a gázon és lehet felpiszkálni
a földről a motort a röhögő személyzet előtt.
Kezdhetünk
becsekkolni
Csak
mi voltunk motorral, így a legfelső parkolószint (7. emelet) elejére, egy kissé
szeparáltabb helyre irányítottak, ahol két spanifert a kezünkbe nyomtak, hogy
akkor most mi majd megoldjuk ugye? A személyzet véleménye szerint jó ötlet a
motor ülésén keresztülhúzni a tengervíztől nedves szíjat, ami nyilván semmilyen
módon nem károsítja az ülést. Mivel így nem voltunk hajlandóak lekötni, kértünk
valami rongyot, hogy alátegyük. Meg is kaptuk, így már nem volt akadálya a
rögzítésnek.
Olyan
nagyon erősen azért nem mertük lehúzni, nehogy az ülés szivacsozásában
keletkezzen maradandó nyom. Kitaláltuk, hogy ha nagyon billeg a komp, majd
kijövünk és fogjuk. Mondjuk ezt nem gondoltuk át: ha már nagyon billeg a komp,
akkor inkább azzal leszünk elfoglalva, hogy a szárazföld felé tempózzunk.
Másrészt nem is engedték, hogy a motor közelében tartózkodjunk induláskor, mert
ahogy ott nézelődtünk, véletlenül benézelődtünk a gépházba, ahonnan kedves
lengyel népi rigmusokkal kísérve hajtottak ki minket, főleg mikor meglátták a
fényképezőgépet a nyakamban.
Az
indulást túléltük, ez az irdatlan hajó szinte meg se rezdül, ahogy elindul,
végül is mi se nagyon vettük észre.
A
nagy izgalomra házi jellegű szeszes italt fogyasztottunk, ugyanis a svéd
vendéglátónkhoz készültünk ajándékkal, amiből természetesen jutott nekünk is. Aznap
este a birspálinka karjaiba menekültünk, és nagyon félhettünk, mert kissé
túlzásba estünk. Ehhez hozzájárult az, hogy a fedélzeten magyarokba botlottunk,
két fiatal srácba, akik Svédországba tartottak egy kis nyári munkára/kalandra.
Végig autóstoppal közlekedtek (a kompon nyilván nem), és egész jól
elboldogultak.
Na
szóval nálunk volt birs, náluk meg szilva, semmi akadálya annak hogy
gyümölcsnapot tartsunk. Éjszakai kompjárat lévén a night clubban zenés-táncos
rendezvény volt, amiben természetesen részt vettünk a gyümölcsözés után/közben.
Annyira
résztvettünk, hogy mindent figyelmen kívül hagytunk. Azt is, hogy már hajnali 3
óra lett, és azt is, hogy a komp 5-kor kiköt... Még szerencse hogy fél hét
körül a személyzet ránk rúgta a kabinajtót és a már korábban megismert lengyel
népi fohászkodásból tudtuk: két percünk van, hogy elhagyjuk a hajót. Vagy
egy.
3.
nap
Soha
nem szedtem még össze ilyen gyorsan a motoros felszerelést, az is csoda volt,
hogy elsőre eltaláltuk melyik irányba kell igyekeznünk. Félig nyitott szememmel
szomorúan állapítottam meg: már megint beborult és esik az eső.
Igazi
kihívás volt ilyen állapotban úgy levinni a motorokat a kompról, hogy senkinek
nem lett baja. A sikert úgy ünnepeltük, hogy a legközelebbi benzinkúton közel
két órát pihengettünk az aznapi 350 km előtt, nem sok sikerrel. Kénytelenek
voltunk nekiindulni, majd az első 100 km után letértünk az autópályáról egy kis
étkezésre.
Az
étel jót tett, ugyanakkor ránk tört az álmosság. Az innen való indulás után 10
km-rel már félre kellett állnunk, hogy aludjunk. Ezt úgy oldottuk meg, hogy az
első benzinkúton letámasztottuk a két motort, és úgy ahogy voltunk bukóban,
motoros/esőruhában lefeküdtünk a fűre aludni. Szundikáltunk egy órácskát, és
hála Istennek ugyanúgy ébredtünk, ahogy lefeküdtünk: rajtunk a ruha, a motorok
megvannak. Időközben megérkezett egy motoros társaság mellénk, akik meglepetten
nézték sziesztánkat: két ájult ember fekszik talpig beöltözve hanyatt a nedves
füvön. Nem mondom, fordított helyzetben én is röhögtem volna. A közben előbújt
nap elől az útmenti faasztal árnyékába menekültünk, majd az ásványianyag
pótlását követően újra nekivágtunk.
Soha
nem volt még ilyen kínszenvedés a motorozás. Alig vártuk, hogy végre
megérkezzünk...és újra elővegyük a birspálinkát.
Aznap
már nem is ültünk motorra, gyalog fedeztük fel a környéket. Jönköping városa a
Vattern tó déli partján fekszik, több mint 80.000 lakossal. Jönköping megyéje
gazdaságilag az egyik legerősebb megye Svédországban, az árakat így ehhez
szabták. Természetesen csak azok a dolgok kerülnek sokba, amikben emberi
tevékenység/szolgáltatás van, pl. fodrászat. Amit itthon megoldanak 2.000.-
Ft.-ból, ott az 10.000.- lesz. A bolti árak viszont egyáltalán nem magasak.
Talán kicsivel a magyar árak felett vannak, de ez természetesen csak akkor
bosszantó, ha összevetjük az ottani fizetésekkel. A benzin ára pl. 500 Ft.-
/liter. És ez már megint a helyi fizetésekhez viszonyítva...A svédek nem is
nagyon keresik azt, hogy melyik kúton olcsóbb a benzin, tankolnak, ahol jól
esik és kész.
Végre leparkolhattunk
A
város szinte egybe van épülve Husqarna településsel, ezért minden háztartásban
ilyen gépek találhatóak. A mosógép, a mosogatógép, szárító, hűtő, szóval minden
Husqarna márkájú (ez az Elektrolux-szal egyezik meg). A svédek szeretik,
bevált, jó termékeket gyártanak. Egyébként a házakba alapból építik be ezeket
az eszközöket, azok a ház részét képezik, költözés esetén maradnak.
Első
estén megkaptuk a tipikus svéd kaját: húsgombóc krumplipürével, barnaszósszal
és áfonya lekvárral. Nekem ízlik, nem is megyek túl sokszor az IKEA-ba hogy
megunjam.
Az
elalvás nem jelentett problémát, bár alaposan be kellett sötétíteni, mert
arrafelé este 11-kor még világos van. Nyilván ehhez az is hozzáadódott, hogy
egy héttel a nyári napéjforduló után érkeztünk, szóval ilyenkor a leghosszabbak
a nappalok. Még északabbra ilyenkor kb. félóra a "sötét" időszak.
4.
nap
A
mai nap motormentesen telt, hogy alfelünk pihenésre találjon. Mi azért nem
tétlenkedtünk, irány a belváros, nézzünk szét. Jönköping nem egy hatalmas
város, a belvárosi része kifejezetten kicsi, de annál szebb. Van egy öböl, ahol
a fiatalok üldögélnek és iszogatnak. Apropó iszogatás: a svédeknél állami
monopóliumba tartoznak a 3,5 %-nál nagyobb alkoholtartalmú italok, amiknek meg
is kérik az árát: egy 5-6 %-os sör pl. 1500 Ft.- körül alakul. A boltokban csak
a gyengébb alkoholokat árulják, nem ritka, hogy ugyanannak a sörmárkának két
verziója van, a gyengébb és az erősebb.
Nekünk
a gyengébb is megtette, főleg hogy pálinkával fogyasztottuk.
A
belvárosi séta során felfedeztük, hogy éppen nemzeti ételfesztivált tartanak,
nosza, keressük meg a magyarokat. Meg is találtuk ott, ahol a legnagyobb volt a
sor. A magyarok lángossal készültek, imádják a svédek. Az árakat viszont megint
a helyi körülményekhez igazították: az alap lángos (fokhagyma, sajt) 1500.-
Ft.-ért lehetett volna a mienk, a fullextrás (kaviár, rák) pedig 2500.-
Ft.-ért. Hm, köszi, lehet megvárom hogy hazaérjek és a strandon zsírozom össze
a kezemet.
A méregdrága lángos Az angolok standja,
mindenféle karamell amerre csak látunk
A környezettudatosság
jegyében ingyen lehet az elektromos kocsit tölteni parkolás közben
Este
pihenő, mert másnap megint motorra ülök, hogy a város melletti tavon lévő
szigetet meglátogassuk.
5.
nap
Irány
észak, a 40 km-re lévő Visingsö szigete, ami arról híres, hogy Svédország első
királya innen irányította az országot, a 13. században például az itt élő
királytól kapta meg Jönköping a városi rangot. Az első király vára meglehetősen
rossz állapotban volt, de hát 1000 év sok idő.
A
szigetre komppal tudtunk átmenni, szerencsére nem hosszú menetidővel. Fizetni
csak a szigetre hajtásért kell, visszafelé nem is ellenőrizték a jegyeket.
Újra kompon...
A
sziget meglehetősen kicsi, észak-déli irányban 14 km, széltében csak 3, de
azért érdemes bejárni. Északon találtunk egy homokos partot, ahol a többiek
azonnal gatyára vetkőzve támadták a vizet, én inkább az árnyékba húzódva
kivártam az indulást.
Motorral nehéz
strandolni...
Ezután
a déli partra mentünk, ahol az első svéd vár maradványait találtuk. Hát nem sok
maradt belőle, az már biztos.
A
szigeten megálltunk enni, majd a komppal visszamentünk Granna városkájába, ahol
lépten-nyomon cukorka boltba botlottunk. Ez az a bizonyos cukor, ami
fehér-piros csíkos, és olyan kis hajlított botot formáz. Igazi svéd
különlegesség, imádják a kölykök. De csak szombaton. Ugyanis megtudtuk, a
svédek (fogászati javaslatra) bevezették azt a szokást, hogy a gyerekek csak
szombaton kapjanak édességet, így nincs minden nap karácsony. Mellesleg ezzel
remekül lehet kordában tartani az utódokat.
Hazaúton
még vágyakozóan kitekintettem a Husqarna múzeumra, na de majd legközelebb.
6.
nap
A
mai napon észak felé indultunk, hogy meglátogassunk egy repülőgép múzeumot,
ahol a régi veteránoktól kezdve a modern gépekig mindent meg lehet találni.
A
múzeum Linköping (ejtsd: Linsöping) városka (SAAB) mellett van, egyebekben a
Svéd Légierő múzeuma is.
A
kalandot a nagy csarnokban kezdtük, rengeteg gép volt kiállítva, volt olyan,
amelyik interaktívvá volt téve, azaz bele lehetett mászni.
Végezvén
a látogatással strandolás mellett döntöttünk, irány az egyik közeli tó, ahová
ilyenkor özönlenek a helyiek. Mi is felpattintottuk a fürdőgatyát, és hófehér
testünkkel (ebben nem tértünk el a helyiektől) közelítettünk a hűsítő víz felé.
Majd amikor a jéghideg víztől ökölbe szorult a talpam kecsesen, de határozottan
távolodtam a büfé irányába. A tó vize ugyanis még nem melegedett fel, mert
előző héten volt vagy 12 fok, és az hogy hirtelen meleg lett a levegő, nem volt
elég a tónak. A helyiek természetesen nem zavartatták magukat, őrjöngve
rohantak be a vízbe a tomboló nyár közepén.
Megmondom
őszintén kicsit az is a célunk volt ezzel az úttal, hogy a kellemes, hűvös svéd
nyárban motorozhassunk, mert én nem nagyon szeretem a 35 fokot bőrszerelésben
eltölteni. A hűsölés mondjuk nem jött be, mert 40 év legmelegebb időszaka köszöntött
ránk mialatt ott voltunk. Azt hallottuk, hogy itthon is ritka nagy kánikula
indult be, Svédországba ebből kb. 30 fok jutott, de ez már elég volt a
svédeknek, hogy minden újság, honlap a kánikula idejére vonatkozó teendőkkel
legyen tele. Pl. mit kell tenni, ha 30 fokban el szeretnél aludni? Hát mondjuk
kapálni egész nap, aztán biztos nem lesz gond. 25 fok felett már pániktervet
készítenek a rendkívüli hőség miatt.
Az
esti grillezéssel még adtunk egy kicsit a kánikulának, aztán pakoltunk, mert
másnap reggel indulás haza.
7.
nap
A
kompunk délután 2-kor indult, szóval az odáig tartó 300 km-t kellett csak
letudni. Érdekes, hogy a navi észak felé haladva végig autópályán vezetett
minket 350 km-nyi úton, visszafelé már megtalálta az alsóbbrendű utakat is,
ezeken már csak 300 km-t kellett jönnünk.
Könnyes
búcsúzkodás után nekivágtunk a svéd hőségnek. Az alsóbbrendű utak természetesen
településeken vezettek keresztül, ahol szinte kivétel nélkül telepített
trafipaxokkal találkoztunk. Minden kamera előtt tábla jelezte, hogy mérnek, így
a meglepetés ereje elmaradt.
A
kompot idejében elértük, viszont most a legfelső szint olyan sarkába dugtak
minket, ahol körbe voltunk véve autókkal. Ez csak azért nem tetszett, mert
végig kellett várnunk kifele hajtásnál őket, és így azért sok idő ment el.
Visszafelé egyébként nem éjszakai kompra foglaltam, mert nem bíztam a kabin
kényelmében, viszont ez nem biztos, hogy jó döntés volt.
Aznapi vacsoránkat
egy helyi boltban vásároltuk, és csak így tudtuk rögzíteni
Két
dolgot tanultam a kompozásból: egyrészt ha ilyen kevés időnk van utazni, akkor
igenis azt az időszakot kell a kompon tölteni, amit egyébként sem a motoron
töltenénk, tehát az éjszakát. Amíg alszunk, addig is visznek. Mármint ha
alszunk...Ja, ez a harmadik dolog, amit megtanultam: az éjszaka során ésszel a
piával, mert hülyéből van elég.
Másrészt
pedig az idegeskedés elkerülése érdekében érdemes korán becsekkolni a kompra,
de felhajtani csak a vége felé kell, mert különben végigvárod, amíg az alsó két
szintről az összes kamiont, autót, stb-t kiengedik. És ez nem kevés idő. Nekünk
pl. 8-kor kellett volna kikötni, a komp késett egy kicsit, majd a kihajtás is
elhúzódott. Eképpen 21.45-kor sikerült lehajtanunk a kompról, ami csak azért
nem tetszett, mert a 25 km-re lévő szálláson 22.00-ig volt recepció. Nyilván
késtünk, de megoldottuk, nem kellett a hotel előtt aludni.
A
szállásunkat Wiselka településen foglaltam, ami amúgy telitalálat volt.
Gyönyörű hotel, kiváló ellátás, és a wellness részleg is nyitva volt 11-ig. A
reggeli bőséges, változatos, kár hogy csak ennyi időt töltöttünk ott.
8.
nap
Az
időjárás aznapra is hőséget ígért, ami be is igazolódott. Az autópályák során
felállított kijelzők mérték a levegő és az aszfalt hőmérsékletét. A csúcs 36
fok volt (levegő) és 55 fok (aszfalt). Kellemes kis út volt.
És a
lengyel szakasz örömei: három baleset történt előttünk, aminek a
következményeit végignéztük.
Az
első esetében a sofőr elaludt és fejreállt az autópályán, ami azt eredményezte,
hogy az egészet, úgy ahogy van lezárták. A kocsi elfoglalta az egyik sávot, a
darabjai pedig a többit. Mi motorral természetesen a két sáv között előrementünk
megnézni mi a helyzet. Itt jegyezném meg, hogy az autósok a saját sávjaik
szélére húzódtak úgy, hogy középen meghagytak egy autónyi helyet a
tűzoltó/rendőr/mentő számára. Meg nekünk...
Szóval,
amikor előre értünk és közölték, hogy itt most 3 órán keresztül le lesz zárva
minden és senki sehova, döntésre jutottunk: hátraarc és vissza addig, amíg nem
találunk valami lehajtót hogy kerüljünk. Ennél a pontnál azért elgondolkodtunk:
mi lesz, ha elfogy a bedugult kocsisor, és mi már forgalommal szemben megyünk a
leállósávban? A döntés gyors volt: nem állunk a tűző napon 35 fokban 3 órát.
Másrészt mások is velünk együtt döntöttek ugyanúgy, azaz autók is megfordultak,
hogy a leállósávban visszamenjenek. Na, ez már megnyugtató volt, mert ha rendőr
jön, úgyis őket kapja el először, mi pedig gyorsan vissza tudunk fordulni. Kb.
10 km után találtunk egy kaput a pálya melletti kerítésen, amit egy kamion
sofőr már elkezdett inzultálni, és lám, meglett az eredmény,
mert a kapu kinyílt, és mi egy kavicsos földúton már mehettünk is a pályával
párhuzamosan futó 3-as útra, amiről visszatérhettünk a baleset elé.
A
második és a harmadik egy sémára ment: a felújítások miatti terelések során egy
sávra szűkült a pálya, ahol 80-al lehetett menni. Természetesen ez sokaknak nem
volt elég, így persze hogy egymásnak mentek. Ezek a mutatványok több
kilométeres dugókat eredményeztek. De nem nekünk. Mi a leállósávokban - és ahol
tudtunk - előre menekültünk, nem is tartott több óráig a haladás, csak pár
percig. Az álló kocsisorok mellett piknikező emberekre azért vigyázni kellett.
Az étkezések minden
luxust nélkülöztek
Végül
megérkeztünk Katowice-be, aznapi szállásunk helyszínére. Itt is egy nemrég
épült apartmanházban lévő lakást kaptunk, ami kb. félóra sétára volt a
belvárostól. Ez a város is igen szépre sikeredett, de Wroclaw színvonalát nem
érte el.
9.
nap
Az
utolsó napra már csak annyi volt hátra, hogy Debrecenig eljussunk,
Lengyelországban autópálya és kicsi kanyargás következett, a határnál viszont a
frissen átadott hidat lezárták, így az erdőbe tereltek minket, most nem
gyönyörködhettünk a Poprad folyóban.
Kissé
bágyadtan, de lelkesen érkeztünk haza, sajgó fenékkel. Alig vártam, hogy
kipihenjem magam, majd pár nap elteltével azt kérdeztem magamtól: mikor
indulunk megint?
Motor és robogó gumik
Harley-Davidson motorgumik
Fehér oldalfalú motorgumik
Classic motorgumik
Téli robogógumik
Rabaconda 3M offroad szerelõgép
Az R17.hu csapata folyamatosan azon dolgozik, hogy nevünk hallatán a minőség szó ugorjon be elsőre, és ebből sosem engedünk. Magyarországi márkaképviseleteként minden egyes nálunk vásárolt abroncsra gyári garanciát vállalnunk, ezért is érdemes őket tőlünk beszerezni.
Ha szeretnéd még nagyobb biztonságban tudni gumiabroncsaidat – és persze pénztárcádat –, akkor az alábbi lehetőséget semmiképp se hagyd ki! Természetesen minden nálunk vásárolt gumihoz jár a gyári garancia, ez tény. Viszont vannak esetek, amikor előfordul, hogy az nem elég, sőt! A mai gumiabroncs gyártók olyan profi csúcstechnológiával dolgoznak, hogy a gyári garancia bejelentő lapot szinte alig látjuk, illetve csak és kizárólag a gyártási folyamat során bekövetkező hibákért vállalnak felelősséget. Azonban van egy aspektus – és itt jön képbe az R17.hu kiterjesztett garancia-, amivel ők sem számoltak: mi, a motorosok. Normál használat esetén is történhetnek velünk kisebb balesetek, meghibásodások, aminek megoldása eddig rátok várt és az az efféle javítások – valljuk be őszintén - nem kevés pénzbe kerülnek. Egy csekély költség ellenében azonban mi átvesszük tőletek ezt a kockázatot! Csak gondoljatok bele: az általatok vásárolt nagy összegű, prémium kategóriás abroncsaitok biztonságáért megéri-e ez az apró befektetés?